Nem tudok érzelmileg férfiakhoz kötődni?

Az az ok, hogy bi lehetsz...

Egész végig azt hajtogatod, hogy csak azt akarod helyrehozni, hogy férfiakhoz kötődj. Próbáltál pl nővel szerelmi kapcsolatot, akár szex nélkül? Lehet rájössz közben valamire, akár arra, hogy ez nem megy neked és ez pont lebont egy gátat a férfiak felé vagy pont annyira jó lesz, hogy egy idő után szexuálisan is megnyílsz a nők felé. Próbáld megélni, amit valójában szeretnél, aztán lehet változik a véleményed vagy nem.

Lehet tényleg egyszerűen nincs még szükséged kapcsolatra, nem tudsz inkább hobbira, tanulásra, munkára koncentrálni?

Egyébként a szerelem az csakúgy betoppan az életedbe, nem tudod sürgetni, lehet egyszer valahol megismersz valakit és szerelmes leszel, aztán nincs kétség.

Én is hasonló cipőben járok :( Bár én a lányokhoz sem kimondottan kötődök, vannak ugyan lány barátnőim, de nem nevezném ezt kötődésnek. Testileg pedig csak férfiakhoz vonzódok, de lelkileg valahogy én sem jövök ki velük, valami mindig van, ami zavar bennük. Vagy az, hogy nem elég érzelmesek, vagy túl érzelmesek, vagy rendetlenek, vagy túl rendmániások, nem tudom, eddig nem volt szerencsém velük. Már volt 3 komoly párkapcsolatom meg sok futó is, szóval erre azt sem lehet mondani, hogy “majd lesz olyan, akivel máshogy lesz”, mert nem, a baj bennem van. A szakember, akihez jársz, mondott valami jó tanácsot?

25N

A szerelemről nagyon leegyszerűsített kép él az emberek többségének a fejében, amire a média is ráerősít. Sokan (pláne kívülről nézve) pikk-pakk megtalálják az örök nagy szerelmet. A szépirodalom, színház, filmek, mind azt mutatják, hogy egyszer csak szembejön az igazi és hirtelen minden tökéletes lesz. Csakhogy nagyon sok esetben ez nem így működik az embereknél. Viszont mivel mindenhol ezt látjuk, ez az elvárásunk a másikkal szemben és hiányérzetünk van, ha nem így történik. Már az első randin várja mindenki a nagy szikrát, amitől biztos lesz benne, hogy ő az igazi. Csakhogy egyáltalán nem biztos, hogy az ilyen hamar jön. Lehet, hogy sokkal több idő kell, hogy kialakuljon a vonzalom, vagy esetedben a kötődés. Lehet, hogy pont azért nem alakul ki a kötődés, mert nem töltötök elég minőségi időt együtt, nem szórakoztok csak barátilag.

Az én környezetemben elég sok olyan kapcsolat van, ahol akár több év barátság után lett csak vonzalom és párkapcsolat a két fél között. De olyan ismerőseim is vannak, akik megbeszélték előre, hogy komoly kapcsolatot nem akarnak, csak egy futó kalandra fekszenek össze, aztán később évekig tartó kapcsolat lett belőle. Nagyon sok esetben túlagyalják az emberek az érzéseket, nagyon tudatosan összeállított szigorú elvárásokat keresnek a másikban, nagyon szigorúan vizsgálják, hogy meg van-e a szikra, vagy nincs, kielemzik a dolgokat és ezzel nem hagyják megélni, vagy akár kialakulni sem az érzéseket.

Az alapján, amit leírtál, nem hiszem, hogy bi, vagy leszbi lennél, mert akkor vonzanának, izgatnának a nők. te is úgy fogalmaztál, hogy a férfiak iránti elköteleződéssel vannak gondjaid. Ez nekem sokkal inkább tűnik egy hetero kötődési problémának. A leírtak alapján elképzelhető, hogy tényleg az hatott rád valamiért, amit gyerekkorodban átéltél édesapáddal - vagy amit épp akkor hiányoltál és ezért kihatott arra, hogy milyen minták alakultak ki a fejedben a férfiakkal kapcsolatban. Az is lehet, hogy erre egy volt kapcsolat, vagy akár több is ráerősített.

Neked és a hasonlókat író #14-nek is azt mondom, butaság, hogy "azt sem lehet mondani, hogy “majd lesz olyan, akivel máshogy lesz”, mert nem, a baj bennem van". Attól, hogy egymás után tízszer-százszor-ezerszer nem sikerül valami, még nem jelenti azt, hogy sosem fog. A kudarcok miatt nem szabad feladni és elvetni az esélyt a sikerre. Ha kisgyerekként feladtátok volna a próbálkozást, hogy talpra álljatok, csak mert sok próbálkozásból sokszor nem sikerült, akkor sosem tanultatok volna meg járni. De nem adtátok fel a kudarcok miatt és végül sikerült megtanulnotok járni. Legyen ez örök példa előttetek: nem szabad feladni, keresni kell a megoldást. Ahogy kisgyerekként ott volt példaként körülöttetek egy csomó ember, akinek mind megtanultak járni, ezért tudtátok, hogy nektek is sikerülni fog, most is legyen ott példaként az a sok másik ember, akiknek sikerülnek a párkapcsolataik. Meg azok is, akiknek, ha az egyik nem sikerül, akkor próbálkoznak tovább, mert majd a következő jobban működik az előzőnél.

Az is lehet, hogy még nem jött szembe a megfelelő személy, akivel próbálkozni kellett volna. Az is lehet, hogy nem a megfelelő embereket keresitek, nem jó szempontok alapján. Vagy talán nem adtok elég időt az érzések kialakulásának. Nagyon sok helyen nagyon sok féle probléma lehet. A megoldást csak úgy lehet megtalálni, hogy keresitek és lehetőleg nem mindig ugyanott és ugyanúgy, mert már Einstein is megmondta, hogy ha mindent ugyanúgy csinálsz, az általában nem fog másmilyen eredményre vezetni...

Csodákat azért a pszichológustól se várj. A 20 év alatt kialakult pszichés problémákat kibogozni és helyrehozni sem kevés idő. Gondolj bele, hogy 20 éven át napi 24 órát töltesz vele, hogy minél alaposabban sikerüljön összegubancolnod egy pár gombolyag fonalat. Miért gondolod, hogy hetente 1-1 órát beszélgetve pikk-pakk rájössz, hogy kell kicsomózni azt a katyvaszt, amit ennyire sok idő alatt sikerült kialakítanod?

A pszichológus nem szuperhős, aki varázsütésre megoldja, ami eddig nem jól működött az életedben. Időigényes folyamat átbeszélni, hogy vajon mi hogyan hatott, mi miért alakulhatott ki az életedben és megtalálni az ellenszerét, hogyan tudsz ezekkel boldogulni.

Társkeresés, párkapcsolati témában erősen ajánlott mindenkinek ez az előadás:

https://www.youtube.com/watch?v=1ya6lr6zHAg