Szerintetek ez az álmodozás rossz?

Igen, rossz! Hagyd abba! Pazarolod az idődet, amit boldogságra fordíthatnál.

Ez egyértelműen annak a jele, hogy menekülsz a valóságos helyzet elől, és egy olyan világba helyezed magadat, amilyent szeretnél, mert a valóságban nem tudod, mered, sikerül ezt elérned.

Én 14 éves korom körül kezdtem el (szexuálisan) fantáziálni. Még nagyon sokáig (15+ év) nem volt semmi kapcsolatom nőkkel, pedig szerettem volna. És ahelyett, hogy a problémát megoldottam volna vagy segítséget kértem volna, szégyelltem a helyzetemet, és egy álomba (de nem is napi szinten, mert arra sem tartottam magamat érdemesnek) menekültem. Emiatt az ifjúságomat bizonyos értelemben elpazaroltam. Te ne kövess el ekkora f@szságot! Sz@r lenne visszanézni.

A teendőd:

1. Nézz szembe magaddal! Keményen és őszintén! Milyen életet, milyen barátokat szeretnél?

2. Mi hiányzik az életedből? Mit kell tenned ahhoz, hogy elérd? Mit nem adnak meg a barátaid, amire szükséged van? Ezt ők meg tudnák adni, vagy más/új barátok is szükségesek?

"Vagy amikor láttok valami helyes fiút elképzelem hogy oda jön és beszélgettünk meg ilyenek." Ez segít, de nagyon keveset, hogy amikor valaki odajön(ne), akkor ne akadj el a saját gondolataidban. Azonban többet árt azzal, hogy nem mész oda te.

"Amúgy könyvet is írok mert nagyon szeretek sztorikat kreálni." Könyvet írni oké. De magadnak ne álmodozz, hanem álmodj meg valamit, és tegyél a megvalósításáért. Különben átalszod az életet!

Hatátozottan rossz! Ha valami nem zökkent ki szépen lassan átveszi az életedet annyira, hogy a valóságban már csak robot üzemmódban leszel szinte folyton, mert fejben egy másik világban élsz

(én 14 évesen kezdtem, most 34 éves 2 gyerekes anya vagyok, most töltök a legtöbb időt "távol", máshol ébredek, fekszek, ott vagyok házimunka alatt, a wcn, a kocsiban (utasként persze), vásárlás közben, amikor a gyereket viszem oviba... Szinte mindig! Közben telnek az évek és már azt vettem észre, hogy sokkal több "emlékem" van azokról a dolgokról, amik fejben "történtek" velem, mint amik a valóságban, még az érzelmeimet is átveszi :/)

Mindenki szokott fantazialni azzal nincs is probléma viszont azzal már van, hogy emiatt miközben társaságban vagy nem tartasz igényt a valódi emberekkel történő kapcsolatra és beszélgetésre.

Baratkozz nyugodtan attól fantazialgathatsz bármiről legalább kreatívabb leszel, bizonyos kor felett úgyis abba hagyod majd 😃

"Rossz úton jár, aki álmokból épít várat, s közben elfejet élni."

De egyébként én nagyon meg tudom érteni, hogy nem akarsz ebben a valós világban élni, de hosszú távon nem tudod elkerülni az álmodozással, előbb-utóbb "pofon vág a valóság".

24 éves vagyok és még mindig szoktam így álmodozni. Nincs párom, de magányos vagyok, úgyhogy többnyire egy kitalált férfiról. Sikertelennek is érzem magam az egyetemi kudarcaim miatt, úgyhogy olyan szituációkat is szoktam kitalálni, ahol sikeres vagyok. Barátom se sok van sajnos.

Tisztában vagyok vele, hogy ez nem egészséges, egyébként ennek van neve, maladaptív álmodozás. Egy bizonyos fokig rendben is lenne egészen addig, amíg az élet más területéről el nem von.

Nekem is Dumbledore idézete ugrott be, a "rossz úton jár az, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni". Tiniként hozzád hasonlóan én is sokszor álomvilágban éltem inkább, hatalmas Harry Potter rajongó és könyvmoly voltam, ezek a történetek segítettek kiszakadni a valóságból és átvészelni egyes időszakokat. A fent említett idézetet sosem értettem igazán, egészen addig, amíg meg nem tapasztaltam hogy az álmodozás tényleg "rossz út" egy bizonyos szint felett. Mert addig szerintem nincs gond vele, amíg olyan környezetben vagy ahol nagyon magányosnak érzed magad és nincsenek barátaid, nekem ez segített megőrizni az épelméjűségem és a boldogságom, hogy olvastam , fantáziáltam, és írtam szabadidőmben, néha a suliban is.:)

Viszont hosszútávon ez nagyon is rossz hatással lesz a társasági életedre, fejlődésedre és a lelki világodra is, mert ha nagyon belemélyedsz a fantáziálásba, akkor egyre inkább eltávolodsz majd a valóságtól. Tehát én azt tanácsolnám, hogy ismerkedj más helyen is ha a suliban nem megy, járj el sportolni, vagy keress valami olyan hobbit amit másokkal együtt csinálhatsz, ismerkedj majd egyetemen/munkahelyen is, legyél nyitott, mert az élményeket ezerszer jobb a való életben megtapasztalni mint a fejedben.:)