Egy álomvilágban élek. Mit tegyek?

14 éves vagyok, lány. A fejemben elképzeltem a saját kis világomat, ahol 18 éves vagyok, nagyon jól nézek ki, álmaim férfija a barátom, aki szintén rohadt jól néz ki, sok barátom van, jó körülmények között élek, tehát egy szóval minden olyan tökéletes. Vagyis azért nem teljesen, szoktam oda képzelni vitákat, szerencsétlenségeket, hogy azért ne legyen tündérmese, hanem a való élet. És akkor ott élem a mindennapjaimat, abban az álomvilágban. Lefekvés előtt órákig tudok ezen gondolkozni, és amikor tehetem, felkelés után és még órákig az ágyban vagyok és álmodozok. Napközben is rengeteget hallgatok zenét, és gondolkozom. Mostanában egyre többször, régen csak lefekvés előtt szoktam. Sokszor tanórán is, és tanulni se tudok rendesen, mert egyszerűen nem tudok odafigyelni rá. És egyre jobban azt érzem, hogy nem akarok élni. A való életem olyan unalmas, és rossz. A családommal se jó a kapcsolatom, nem jók az anyagi körülmények, kevés barátom van, és nem vagyok túl szép se. Röviden nincs életkedvem. Mert tudom, hogy sose lesz olyan életem, mint amilyet elképzelek. Sose fogok úgy kinézni, sose lesz olyan barátom, ezért olyan szomorú vagyok. Nincs okom élni. Pedig én egyáltalán nem ez a fajta lány vagyok, aki olyan melankolikus és mindenben csak a rosszat látja. Én mindig is egy optimista, vidám lány voltam, aki minden rosszban meglátja a jót is, és aki élvezi az életet. Szeretek sportolni, főleg focizni, bár a szüleim nem engedik, hogy járjak rendes csapatba, szinte mindenre vevő vagyok, szeretek hülyülni, és minden érdekel. De minél jobban növök, annál jobban megy el ez az optimizmusom. Mit tegyek, hogy élvezzem az életemet, és ne csak folyton az álomvilágomra gondoljak? És ne legyek szomorú azért, mert ez nem így van a való életben és nem is lesz így? Bocsi, ha túl hosszúra sikeredett. A válaszokat köszönöm!