Köztetek van olyan akinek a fiatal iskolás időszaka volt élete eddig legrosszabb időszaka?
Akár általános, akár középiskola, de még egyetem is belefér.
Nekem a 7-20 év körüli volt a legrosszabb. De azt mondhatnám, hogy inkább 3-26 (most vagyok 28). Már az óvodában csúfoltak, emiatt látássérült maradtam, általánosban is lelkileg abuzáltak, középiskolában pedig kiközösítettek (pedig lányok nem is voltak, az lett volna még csak a lelkileg trauma, ha még ők is belém rúgnak). Egyetemen nyilván nem vettem részt a bulikban, mert oda se illettem bele. 6 évig szenvedtem a BSc-ért és a legnagyobb időpocsékolás volt életemben.
Jelen!
Emiatt lettem szociális fóbiás.
29F
Az első 18 évem konkrétan szar volt.
A 18-27-ig igazából csak eltelt.
27-23 között nekiálltam dolgozni munkában is magamon is és azt mondom, hogy 5 év alatt elértem egy átlagoan boldog ember szintjét.
Fiatalon volt minden, szegénység, munkanélküli, alkoholista szülő, nélkülözés. Külső és belső miatti kiközösítés. Egyetemen már legalább a társaságom megtaláltam, de nem érzem, hogy jó szakot választottam, be sem fejeztem.
Ellenben a szüleim és minden korábbi retkes proli ismerősöm által gyűlölt "nagybetűs életben" tök jól elvagyok. A magam ura vagyok, van lakásom, most újítom aztán költözöm, van munkám, tudásom, hobbim, barátaim. Nem tökéletes az életem, de messze van a rossztól.
"De olyan érzésem van, mintha egész életemben rossz emberek vettek volna körül. Vajon létezik ilyen?"
Amúgy én is ezt érzem, hogy nem velem volt a baj, csak végig egy szar közegben voltam. Felnőttként megválogathatom, kikkel vagyok és ezáltal sokkal boldogabb az életem is.
Szülőm volt munkanélküli, nem én.
2016-ban kezdtem dolgozni, 300 ezres fizetésel.
Most 500 ezret kapok. 5 év össze gyűjtöttem az önrészt, cserébe sokáig csak szobát béreltem 40-50 ezrekért, 1 éve vagyok önálló albérletben.
Most vettem teljesen felújítandó lakást hitellel, maradt valamennyim a felújításra ami elég az alapokra és arra, hogy beköltözzek.
És mellette amennyire kellett életem az életem, nem csak a spórolásból állt az eddigi 5 év.
Nekem is az volt a legrosszabb időszakom.
Mindig különc gyerek voltam, nem barátkoztam senkivel, és megvédeni se tudtam magam, emiatt mindig céltáblája voltam fiúknak, lányoknak. Amiket adott az iskolában eltöltött 12+1 év:
-Szociális fóbia
-Pánikbetegség, depresszió.
-Zárkózottság
-Bizonytalanság más emberekkel
-Mivel lányok is bullyztak, így a párkapcsolatnak is lőttek.
Nem tanultam tovább, most elég alja munkát végzek, mert csak egy érettségim van, de már beletörődtem. Nincs motivációm, amivel feljebb léphetnék. A gyerekek a leggonoszabbak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!