Mit tegyek, ha utálom a gyerekkoromat (és az életemet)?

Igazából visszagondolva a gyerekkoromra, sose voltak barátaim. Mármint, jó, technikailag voltak "barátaim", de a barátaim kevésbé voltak barátok és inkább olyan gyerekek voltak, akiket senki sem fogadott el, és ezért muszáj volt együtt játszani. Az egyik barátnőmtől még "féltem" is, mert eléggé agresszív volt (tehát konkrétan mindig azt játszottuk, amit ő szeretett volna). A többi barátaim már jobbak voltak, de őszintén szólva? Ha lehetőségem lett volna másokkal is barátkozni, szerintem nem igazán játszottunk volna egymással. És igazából engem mindig is zavart az, hogy azokkal, akikkel szerettem volna barátkozni lesz@rtak engem. De amúgy ez nem csak a múltban volt így, hanem most is. És igen, tudom, hogy kívülről nagyon hálátlannak tűnhetek mert legalább voltak és vannak barátaim, de azért sokkal jobban örültem volna, ha igazi barátaim is lettek volna, nemcsak „nem-volt-jobb” barátaim. 16 éves vagyok jelenleg (igen, még mindig gyerek vagyok)