Gyerekkorom óta levegőnek néz mindenki, hiába vagyok kedves, udvarias. Miért lehet ez? Meg fog valaha változni?

Én nem tudok nagyon okosat írni, csak azért válaszolok, hogy elmondjam, nagyon megérintett a kérdésed. Pár órája olvastam, és nem tudom kiverni a fejemből. Az írásod alapján kimondottan értelmesnek tűnsz, és nem annak az önsajnáltató típusnak, akik ebbe a kategóriába szoktak írogatni.

Nem ismerlek, így csak sötétben tudok tapogatózni, de sajnos van olyan, hogy egy ember személyiségét taszítónak találják a többiek. Ez egy megfoghatatlan dolog, senki nem tudja megindokolni. A kedvességgel, segítőkészséggel ez semmilyen összefüggésben nincsen, és nincs rá recept, hogy ha ezt vagy azt az illető máshogy csinál, akkor a többiek kedvelni fogják.

Lehet, hogy érdemes lenne felkeresned egy jó pszichológust, akivel ki tudnátok bogozni ezt a problémát. Kizártnak tartom, hogy valami megoldás ne legyen erre a helyzetre.

Szurkolok neked!

Velem is ez van sajnos...:(

Egy ismerősöm szerint ez akkor fordul elő, ha valaki ingyen adja a figyelmet meg a törődést ,és az ingyen dolgokért ugye senki sem fog megdolgozni, mert azt hiszik, azért nem kell.

Túl könnyen, viszonzásra nem várva adunk figyelmet, és az ilyen ingyendolgok nem olyan érdekesek másoknak, mint amiért meg kell dolgozni.

Hát, lehet van benne valami.

Ez egy objektív válasz lesz, igyekszem jóindulatúan fogalmazni.

Képzeld el magad, egy olyan helyzetben, hogy te nagyon jó vagy a szakmádban, teli vagy önbizalommal, amit csinálsz mindenkinek kell, könnyen találsz vevőkört magadnak..ennek egyik mellékterméke az, hogy találsz olyan embereket akikkel hasonló az észjárásod..de sosem stresszelsz ezen, hiszen nem ez az elsődleges prioritás az életedben

Van a másik eset, amikor csinálgatod a szakmád, nem vagy kitűnő benne, de elvagy, szürke az életed, nem jutsz egyről a kettőre, de élsz, annyira nem tisztel senki sem, max azok akik ugyanebben a társadalmi rangsorban helyezkednek el

Ez egy nagyon leegyszerűsített példa, csak, hogy szemléltessem a tiszteletet, de ezzel általában az emberek nagy része zsigerből tisztába van.

Amit szerintem érdemes lenne csinálnod, az az, hogy megfigyeled a gondolataidat.

Pl "szánalmasan próbáltam másokkal kutyás témákról beszélni, kikérni a tanácsukat, de egy-két szavas válaszokkal leráztak és folytatták a beszélgetést egymással. ", elég egyértelmű a negatív hangvétel a szövegedben, gondolom nem sok pozitív vagy éppen semleges töltetű gondolat járt a fejedben ezekben a helyzetekben, hanem inkább az aggódás, meg a na kivel beszélgessek, ki legyen a kiszemelt..

Mint amikor az ember ráfeszül valamire nagyon, hogy ő ezt nagyon akarja, ez az élete álma, majd pedig egy bizonyos idő elteltével feladja a sok kudarc után. A gond csak az, hogy amikor jól beássuk magunkat egy efféle árokba akkor nehezebb lesz kikószálódni mintha eleve bele se mentünk volna, de mivel már benne vagy, ezért jóval több munkát igényel javítani. Csak, hogy egy személyes releváns szimbolikus példával éljek, ha meg akarok tanulni egy számot gitáron és nagyon ráfeszülök, 1 hét után már normál tempóban akarom játszani, annak ellenére, hogy még nem állok készen rá, csinálom, mert nekem az úgy jó(vagy már másoknak meg megy ennyi gyakorlás után), és képes vagyok szenvedni vele fél évig, ahelyett, hogy tudatosan felépítettem volna 1-2 hónap alatt lépésről lépésre és menne lazán..

Ez az életben nagyjából minden készségről elmondható

Eddig mondtam, 2 tényezőt ami közrejátszhat a millió közül, mondok még egyet

Amikor nem találod a fúróra a megfelelő fejet, de csinálod a melót mert nincs más, akkor ez a helyzet szerencsétlennek mondható, jobb esetben 1-2 hét után rájössz, hogy ez így nagyon nem jó, és megveszed a megfelelő fejet ami pontosan kell neked, vagy azt is csinálhatod, hogy ignorálod a problémát, azt mondod, hogy neked így jó, inkább kicsit szenvedsz, de nincs kedved fejet váltani

Ezzel a példával csak azt akarom szemléltetni, hogy ha az emberekkel nem fértek össze, nincs meg a kapcsolat, akkor csinálhatsz bármit, minden erőlködésnek fog tűnni.