Egyes lányok mit szeretnek a házimunkában?Mit szeretnek a takarításban,mosásban,főzésben?

Én is szeretem, engem is kikapcsol, relaxál. Élvezem látni, ahogy megtisztul a lakás (nem mellesleg én imádom a tisztítószerek és a fertőtlenítő illatát is), és utána a végeredmény is megnyugtató, otthonos lesz. A főzést is szeretem, az máshogy jó, az egy alkotó folyamat. A mosás az mondjuk nem nagy cucc, bepakolni a ruhát és kivenni a ruhát a gépből nem kifejezetten köt le, de a teregetés megint olyan dolog, hogy jól kikapcsol :D

Érdekes lenne látni egy statisztikát a házimunkát szerető és nem szerető nőkről, hogy milyen munkát végeznek. Én szellemi munkát végzek, eléggé lefáraszt a nap végére, a mentális energiáimat nagyon leszívja, és még utána ott a gyerek is, hát na szóval hagyjuk az önfejlesztést meg az aktív hobbikat, viszont ezek a monoton tevékenységek, amikor a kezem kvázi magától teszi a dolgát és a gondolataim szabadon szárnyalhatnak, na az engem kikapcsol. Ha közben van lehetőségem zenét is hallgatni, akkor pláne feltöltődés.

Szóval én ezért szeretem.

Szerintem nagyban függ a neveltetéstől is. A házimunka is ugyanolyan mint a többi munka; vannak akik egész nap csak vakarják a töküket a munkahelyen, és csak a minimumot csinálják meg, és persze vannak, akik szorgalmasan, keményen dolgoznak, mert az lett beléjük nevelve, hogy a munka tartást ad. Az ilyenek általában lenézik azt, aki csak lébecol.

A nőkbe jobban bele van nevelve, hogy legyenek háziasak, és csak akkor érezzék jól magukat otthon, ha minden meg van csinálva. Akinek alap a munka, és nem érzi magát jól olyan környezetben, ami nem tiszta és rendes, az nyilván húzza a száját, ha mások nincsenek ezen a szinten.

De persze férfiban is, meg nőben is ritka az ilyen - bár férfiban ritkább. Általában mind csak muszájból csináljuk meg a házimunkát, hiszen kinek van ereje még erre is napi 8 óra munka után?

Fura, de mosni, teregetni én is nagyon szeretek. :D Semmi mást nem. Csak azért csinálom meg, mert meg kell. Ez persze nagyrészt belső késztetés, mert nem szeretek trehányságban, mocsokban élni. Inkább kitakarítok hetente összeszorított fogakkal és akkor gyorsan megy, csak szinten tartás, valamint mindig mindent a helyére pakolok el, minthogy havonta nekiálljak egyszer, de akkor már fuldoklunk a porban.

A neveltetés is érdekes kérdés. Az én szobám mindig az én dolgom volt. Amikor nagyobbak lettünk, akkor már a tesómmal megosztva kellett az egész házban porszívóznunk és felmosnunk. Gyűlöltük mindketten. A szobámban eszméletlen mértékű kupleráj és dzsuva volt állandóan, mondván, hogy akinek nem tetszik, az ne jöjjön be. Na most ennek ellenére igencsak átestem a ló másik oldalára. Továbbra is utálok takarítani, de az eredményét nagyon szeretem. Jó érzés a tiszta, jó illatú lakásban leülni és körbenézni. Nálunk többnyire mindig rend van, nem roskadoznak apró vackoktól a polcok, így bevallom némileg perverz, de jó érzés, amikor azt mondják az ismerőseink, hogy én rend és tisztaságmániás vagyok, mert mindig élére vasalt nálunk minden. Pedig ha tudnák... :D A szüleim is mindig megvannak rökönyödve, nem értik hogy lettem ilyen, amikor tiniként semmivel nem tudtak rákényszeríteni erre a felfogásra.