Miért nem szeret engem senki igazán?

Már gyerekkoromban kezdődött ez az egész. Anyám sose szeretett, ezt később be is vallotta. Nem akarta, hogy megszulessek. Van 4 testvérem, nekik szülinapra bulit rendezett stb, én pedig sokszor egy tortát sem kaptam, miután 6 éves koromban apámmal külön mentek.

Apám az egyetlen ember, akin érzem, hogy tényleg szeret.

Van egy párkapcsolatom 6 éve. Koronás lettem, és tegnap nagyon rosszul voltam, ma pedig hajnalban ment el dolgozni, és egésznap rám sem emelte a telefont, hogy élek-e egyáltalán. Pedig étterembe volt ideje beülni ebédelni, de rám nem volt ideje, mert "annyira el van havazva" a munkában.

Ami persze nettó hülyeség, 2perce lett volna, ez csak kifogás.

Nagyon rosszul esett, mert ez már a sokadik dolog, amiben megmutatja, hogy milyen önző vagy csak én nem érdeklem.

Pedig amúgy én nagyon szeretem, és állítólag ő is, de a tetteti nem ezt mutatják.

Barátnőim közül szinten nem kérdezte meg senki, hogy hogy vagyok, pedig beszéltünk messengeren ma. Pedig ők is tudták, hogy milyen rosszul voltam tegnap. És volt, amelyiknek még én jártam el bevásárolni, amikor betegek voltak.. de ez is csak a legfrissebb példa, nem csak ez a baj. Egyszer volt, hogy meséltem nekik vmi sztorit, félbe hagytam és észre sem vették. Utána nem beszéltünk pár hétig mert besokalltam, mondom ennél még egyedül is jobb.

Testvereimmel szintén nincs kb semmi kapcsolat, mert mindig (minden délután) rám soztak a gyerekeiket órákra. És amikor megmondtam, hogy munka/párkapcsolat és háztartás és a többi mellett már nekem nem fér bele, egyből én lettem a s.ar aki megváltozott.

Iszonyú magányosnak érzem magam, és megöl a tudat, hogy azt érzem, senki nem szeret. Mintha én lennék egyedül a világon és senkire nem szamithatok.

Pedig én az életemet odaadnam a barátomert is, annyira szeretem.

Nem tudom, hogy hogyan lephetnek ki ebből 🙁