Mi értelme az életnek ha nem merek ismerkedni?
Se fiatalon se most öregen.
Soha nem szólítottam meg egyetlen nőt se, nem beszélgettem se munkahelyen se iskolában se sehol. Olyan mérhetetlen kisebbségi komplexusom volt és van is hogy még a gondolattal se tudok eljátszani hogy valaha is egy nekem tetsző lánynak én is tetszhetek. Mit lehet az életben örökké egyedül és magányosan csinálni és meddig lehet bírni ?
A kérdező azt sérelmezi, hogy NEM HAGYOM KIHASZNÁLNI MAGAM! A könnyű kalandok nem az én asztalom. Azért hadd legyen már elég önbecsülésem!
Biztosan akadnak jelentkezők, akik igénytelenek ilyen területen. Azért vérig sértődni, hogy BARÁTSÁGNÁL nem megyek tovább egy teljesen ismeretlen idegennel, éretlen személyiségre vall.
Értelmetlen időpocsékolás egymás "agyát húzni" a semmivel. A hiba ezután biztosan nem nálam van. A kérdező nem hiába maradt magányos 38 évesen.
Azt nem mondtam, hogy egyedül vagyok. Sőt, nem is vagyok magányos! Vannak barátaim és jó ismerőseim. Én ezzel megelégszem.
Nem tartom magam kapcsolatfüggőnek, hogy jaj, mindenáron "kell" a párkapcsolat. Én nem így állok hozzá, mert ellenkező esetben ez biztos sikertelenség lenne.
Sajnálom a félreértést. Nem volt semmiféle "felajánlkozás" részemről. Esetleg a képzeleted játszott Veled. Én nem ígértem semmit, tehát nem tartozom semmivel Neked.
Szerintem fordulj valamilyen lelki segítőhöz - talán rávilágít arra, hogy az önértékelésed rendbe jöjjön, mert a megnyilvánulásaid alapján gondok vannak az énképeddel.
Sok boldogságot kívánok tiszta szívemből Kérdező! Egy másik, korban hozzád illőbb Hölgy személyében!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!