Magányos vagy?

Igen. Egyedül élek, senkivel nem találkozom, mert a barátaimnak van párkapcsolata és nincs rám idejük, nem keresik a társaságom. Ha írok nekik napok múlva válaszolnak, nincs meg még a chetes beszélgetés élménye se. A munkatársaim 15-20 évvel idősebbek nálam, nem jelentenek nekem sokat, kb. csak jelentéktelen időjárás, ki mit főzött és egyéb baromságokról tudnak beszélni.

Plusz az is gondom, hogy 10 évig párkapcsolatban éltem, volt társaságom, akkor én tartottam a kapcsolatot a barátokkal rendesen, most hogy magamra maradtam ők velem nem foglalkoznak. Megkérdőjelezem, milyen barátok az ilyenek... pedig szeretem őket.

Ismerkedni meg nagyon nehéz, egyedül bulizni nem merek elmenni, a munkahelyemen csak nők vannak.

29/N

Igen. Egy különc meleg vagyok vidéken. Egyfajta emberundor is kialakult bennem. Nem is vagyok jól szocializált.

30f

Nagyon magányosnak érzem magam, bár szeretek egyedül lenni, barátokra nem vágyom, egy társra annál inkább. Az utóbbi időben szinte minden gondolatomban az szerepel hogy ő itt van mellettem, megért engem, hosszan átölel és szeretjük egymást. Viszont ez csak egy vágyálom, mert talán nem is létezik.

30/N

Érdekes volt a majdnem napra pontosan 3 éves válaszom olvasni, főleg, mert azóta még magányosabb vagyok, és azóta még kevesebb ember van az életemben. Pláne aktívan.

Sokat változtam az évek alatt (határozottabb és nyitottabb lettem, kedvem lett programokat látogatni, többet távol lenni otthonról), amiket az igényeim is követtek, amit szinte egy barátság sem élt túl, mert nagy lett köztünk a különbség. Az az egy -talán kivétel- pedig döcögős; neten nem megy vele a kommunikáció, élőben meg keveset találkozunk, és sajnos az sem mindig az igazi. Meg ő nem is az a fajta, akivel lehetne komolyabb programokat szervezni, sajnos, pedig nekem arra lenne úgy igazán igényem.

Párkapcsolatom sincsen, de azzal meg úgy vagyok, hogy egyszer késznek érzem magam rá, aztán meg végiggondolom, az ismeretségi körömben milyen drámák, játszmázások mennek, és elmegy tőle a kedvem.

Szóval nagyon sok időt töltök egyedül, nagyon keveset mozdulok ki itthonról a szabadidőmben, akkor is szülőkkel megyünk ide-oda, vagy évente 1-2 alkalommal sikerül szervezni valamit az unokatesóimmal. Próbáltam egyedül is részt venni dolgokon, aminek vagy az lett a vége, hogy még magányosabban éreztem magam, vagy (pl. egyetemen) lett 1-2 ember, akikkel azokon az eseményeken beszélgettünk picit, különben semmi egyéb kontakt nem volt.

24/L