Akik hosszú ideje magányosak, hogy tudtok hozzászokni?

Vannak hobbijaim, el tudom foglalni magam, elmegyek szinte mindenhova egyedül, szóval nem azzal van a baj, hogy nem tudom lekötni magam.A családomhoz nem állok olyan közel, hogy igazán megbeszéljem velük a problémáimat vagy bármi komolyabb témát. Amúgy mindig is zárkozottabb típus voltam,nehezen szereztem barátokat, de középiskolában azért volt még 1-2,most viszont több mint 3 éve nincs senki. Ráadásul pont hogy az egyedüllét miatt még jobban bezárkozok,nem találok már közös témát sem szinte senkivel, nincs mondanivalóm, nem tudom közel engedni az embereket. Meg az is baj, hogy ha valaki esetleg mégis lenne,bár nem mutatom ki,de egyből túlságosan ragaszkodok hozzá, mert ugye másom nincs rajta kivül és akkor ha nem lesz belőle semmi, csak még rosszabbul érzem magam. Mondjuk alapból is látják hogy zárkozottabb vagyok, nem is nagyon próbálnak megismerni, max azok akik meg akarnak d*gni, de értelemszerűen ők is hamar feladják. Kapcsolatok terén ugyanúgy nincs szerencsém, 4 éve nem volt senkim. A netes ismerkedést próbáltam, de nem szeretem, erőltetettnek tartom, meg elég régimódi vagyok ilyen téren.Élőben is, alapvetően nagyon kevés olyan próbálkozó van, aki komolyat akar,illetve akik engem érdekelnek, azoknak nem kellek. Mielőtt valaki megjegyezné, nem csak a legjobb pasik kellenek,akartam már többet pl olyantól is, aki 10 évvel idősebb tőlem és megkaptam pár embertől,hogy találhatnék jobbat is, de a végén ugyanúgy ő se akart többet. Mindegy, igazából nem is az élettörténetem akarom leírni, csak az érdekelne, hogy mások hasonló helyzetben hogy tudják ezt jobban elviselni.