Hosszú házasság után elvált nők, hogy vagytok?

20 év után váltunk el, egy kiskorú gyerkőcöm van. Alapjában véve ha elfoglalom magam, elvagyok jól. De vannak napok, mikor borzasztó magányosnak érzem magam. Pillanatok, mikor pl intézni valóm van, hogy már nincs kivel megbeszélni, tervezgetni, egyeztetni. Az ünnepek, hogy miután elmentek a vendégek, egymagam maradok, egyedül rakok rendet, üres lesz körülöttem a tér hirtelen. Ha vendégségbe megyek, mindenki párban van, házaspárok v. élettársak. A barátnőim is mind családosok, nincs idejük rám, vagy nem tudnak mit kezdeni egy szingli nővel.

Van egy kapcsolatom, független férfi, de nem az igazi, csak elvagyunk, nem tervezünk közös jövőt. Ez meg olyan megalázó érzés. A szingli kolléganőim gáznál gázabb pasikat találnak csak, nekem ilyen próbálkozásokhoz nincs kedvem, normális férfit szeretnék.

Ráadásul az exférjem együtt él az új szerelmével, boldog, lubickol, amit nem sajnálok tőle, csak magamat érzem selejtesnek.

Ismerős nektek, amiket leírtam? Végződhet ez jól? Végződött valakinél jól?