Èreztek hasonlót,amikor egyedül vagytok otthon?

Én alapvetően introvertált személyiség vagyok, hamar lefárasztanak az emberek és aztán vágyom az egyedüllètre. Pl mikor itt van anyukám (1-2nap) már az első fèl órában alig varom, hogy újra egyedül lehessek.

Párom is van,viszont ő sofőrkènt elég sokat utazik,hètközben csak reggel és este látom, ahogy lefekszünk. Hètvègente ha valamit csinálunk együtt az nagyon jól telik,úgy érzem feltöltődöm energiával és minél többet csinálok,annál inkább pörgök. Aztán kezdődik a hét és 1-2 nap mèg tök jó, újra egyedül vagyok itthon, de amint több nap telik el így, úgy érzem kezdek befásulni. Elmegy a kedvem, az alap dolgokat is csak muszájbol csinálom meg, úgy érzem nincs èletkedvem. Megjegyzem itthonról is dolgozok, szóval még munkába sem kell elmennem. Miért érzem magam így, ha alapvetően szeretek egyedül lenni? Ilyenkor mondjak azt, hogy csinaljam a hobbim, ami örömöt ad, de ilyenkor még ezekhez sincs kedvem. Csak előveszem a telót, főzök mert muszáj, megint teló, mosogatás stb és megint eltelt egy üres nap. Aztán hètvègère megjön a kedvem, ha itt van a párom motivál és vele már több kedvem lesz.

Szerintetek ez normális ? Vagy kezdődő depresszió lehet? Habár már nagyon règóta így vagyok. Néha-nèha jó és nem jön elő ilyen kiégett érzés, nem tudom olyankor mi más. A hormonjaim is játszadozhatnak?

23n