Mit tegyek, hogy ne érezzem magam feleslegesnek és egyedül?
Minden baromi jól ment, megismertem egy fiú. Négy hónapig találkozgattunk, tényleg nagyon jól elvoltunk, majd az utolsó másfél hétben kezdtem érezni, hogy eltávolodik tőlem. Már nem írt jó reggelt/éjt üzeneteket, szíveket, már nem beszéltünk annyit, mint előtte, nem érdeklődött irántam. Pár napig vissza sem írt. Majd kép nap után írtam neki, hogy ha van valami baj, akkor mondja el. Majd egy üzenetben dobott. Rá két hétre insta sztorijában láttam egy közös képet az exével. Majd rá egy hétre, vagyis ma láttam még egy képet és tudtam, hogy összejöttek. Megint. Úgy érzem, csak egy időeltöltés voltam neki, hogy minden csak játék volt és kihasználta az érzéseim. Jól tudta, hogy milyen nehezen tudok bizalmi kapcsolatot kialakítani bárkivel is. Őt teljes bizalmamba fogadtam és ekkorát még soha senkiben nem csalódtam.
A legjobb bartánőmet és egyben az egyetlent is elvesztettem. Nagyon durván összeveszett velem, mondván, hogy mertem mondani egy viccet, mikor ideges volt. Elég csúnyán elküldött a búsba, szerintem túlreagálta, ahogy elég sok mindent túl szokott. Nagyon bántottak a szavai, amiket a fejemhez vágott és engem állított be a világ szarjának.
Úgy érzem teljesen antiszociális és depressziós lettem, erre az egész persze a covid is egy nagy adaggal rátesz. Hónapok óta nem mozdultam ki a lakásból, csak ha valami nagyon fontos dolgom volt. Nincsenek barátaim, egyedül érzem magam és feleslegesnek. Próbálom mások előtt (család) elrejteni az érzéseim, nem szeretnék nekik a problémáimról beszélni, úgysem értenék meg és csak elsírnám magam, amitől megszólalni sem tudnék.
Szóval, ha van bárkinek bármilyen javaslata szívesen várom őket.
Köszönöm, ha elolvastad!
17/L
Sajnálom, de legyünk reálisak!
Ez az egész a fiúról állít ki bizonyítványt, nem rólad. Hidd el, ha te lennél az angol királynő, akkor is dobott volna, ha nem fűződne hozzád már érdeke. Ilyen típus. És lehet, hogy azt érzed, hogy kevesebb lettél, de megnyugtatlak, hogy nem, mert egy tapasztalattal gazdagodtál. Ezek azok a dolgok, amik megedzenek az életre.
A barátnőd meg lehet éppen csak menstruált, hogy így neked esett.
Konklúzió: A fiút felejtsd el, mert egy másodpercnyi szomorúságot sem ér meg, a barátnődet meg várd ki, hogy írjon. Ha nem ír, akkor írj rá, még akkor is, ha rossz érzések vannak benned, mert egy kapcsolatot sem jó befejezetlenül hagyni!
#1 Köszönöm, ez most jól esett tényleg. Igyekszem a fiút kiverni a fejemből, ami egyre jobban megy. Szereztem tapasztalatot, ahogy említetted is. Csak annyit csalódtam már az emberekben, hogy nehéz megbíznom bárkiben is.
Úgy teszek, ahogy mondtad. Várok és ha nem ír, akkor majd én fogok. Tényleg nem jó így elválni és nem is tudnék. Remélem egy idő után megbékél majd.
Köszönöm válaszod!:)
Rád férne egy kis önismereti munka, mert amíg ez nincs meg, addig csak ilyen "barátokra" és fiúkra számíthatsz. Ha ez a két eset ennyire kikészít, ott neked tuti nincs megfelelő önértékelésed. Ez azt mutatja, hogy valószínűleg életed első hat évében nem voltak körülötted támogató és odafigyelő emberek, akiktől megkaphattad volna a biztonságérzetet és a világba és önmagadba vetett hitet. Aztán ezt meg is erősíted azzal, hogy azt írod, a családod nem értene meg.
Most az embernek vagy kialakul az első 4-6 évében a megfelelő családi háttérrel támogatott stabil önértékelése, önbizalma, vagy nem. Ha nem, akkor már az iskolás évek alatt jönnek az ilyen problémák csőstül. Olyan emberek fognak körülvenni, akik tudnak "szórakozni" veled, mert nincs meg benned az az egészséges önvédelem, amivel ezt azonnal kiszúrnád és leszerelnéd őket. Meg nekik is jól jön egy alacsony önbizalmú egyén, akin kiélhetik a hatalommániájukat (pl. a barátnőd, akinek jó közönség vagy a drámázásához és kedvére bánthat). Így azok az emberek elkerülnek, akikben tényleg megbízhatnál, mert tisztelnének. Két oka van, hogy elkerülnek, egyrészt valószínűleg megvan ez a bizonytalan kisugárzásod, másrészt ha nyitna feléd egy ilyen ember, akkor jó eséllyel megmagyaráznád magadnak, hogy túl jó hozzád és biztos nem gondolja komolyan.
A legjobb válasz a kérdésedre, hogy kellene valamilyen önismereti terápiát keresned. Akár egy pszichodráma csoport vagy családállítás vagy egy egyszerű pszichoterápia pszichológus vezetésével. Ha ebben bátorítást szeretnél, olvasd el a Mérgező szülők c. könyvet, valószínűleg néhány problémádban magadra fogsz ismerni.
Szrintem a legjobb ez az utolsó válasz.
Ja, és
szerintem nem is vagy (nem is voltál) antiszociális.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!