Úgy érzem, hogy felesleges vagyok és semmi értelme sincs az életemnek. Mit tegyek?
Szia!
18 éves fiú vagyok, Budapesten élek és nem tudom, hogy mitévő legyek magammal. Úgy érzem, hogy az életem egy nagy üresség, leginkább a gépem előtt lógok...
Amíg iskolába jártam (érettségi szünet van most), sem csináltam semmit. Elmentem, végigszenvedtem az órákat (aludtam/telefonoztam), pár osztálytársammal hülyültem, elmentem haza/nagymamámhoz ebédelni, tanultam (az erős túlzás...) és evés után többnyire csak gépeztem.
A napirendem nagy általánosságban már kb. 8. óta ilyen volt.
Az egész ott kezdődött, hogy valahogy sosem sikerült semmilyen közösségbe sem beilleszkednem... (nagyon, nagyon enyhe autizmusom van... Nagymamámat és Édesanyámat is megvetették, nem akarták befogadni a társadalomba... Cserébe nagyon értelmesek, sokra vitték.)
Így visszatekintve valahol érthető, hogy miért nem voltam kedvelt a gyerektársak között: sorra rúgtam fel normákat, lobbanékony voltam, könnyen be lehetett csapni, nem bírtam az "igazságtalanságot" (emiatt egy Svindlit sem lehetett velem rendesen játszani...)
Azóta fejlődtem, de az odáig tartó út rémes volt. Gyerekkorom nagy részét egyedül töltöttem (könyvolvasás, számítógépezés, legózás...)
A legtöbbet a Minecrafttal játszottam... singleben, meg multiban is. Furán hangzik, de nem azért hagytam abba, mert meguntam volna, hanem mert egyszerűen kikoptak/megváltoztak a régen "családias" szerverek, ahol mindig mindenkinek volt játszótársa...
10.-ben (2015/2016-os tanév) még kifejezetten élveztem is, hogy úgy voltam ~4,5 átlagú tanuló, hogy igazából szinte semmit sem tettem érte.
11.-re ezt meguntam, 2017 elején szinte szenvedtem attól, hogy sohasem csinálok "semmit"...
Pár hónapig részletesen vezettem naplót arról, hogy melyik nap mit csináltam, de utólag beláttam, hogy ez egy fatális hiba volt. Ezzel csak lejjebb húztam magamat.
Végül elmentem diákmunkázni: felvettek árufeltöltőnek és raktárosnak (egyszerre kettő helyen dolgoztam a nyáron).
Azóta már csak a raktárban dolgozom (hétköznap esténként lehet végezni), az órabér az egyik legjobb lett a környéken. Plusz lehet, hogy most jobb munkalehetőséget kapok tőlük. Ilyen szempontból hálaistennek jó irányba halad az életem.
Nem herdálom a pénzt, ezért viszonylag sok pénz jött össze tavaly nyár óta. (Kb. 75%-a önerőből, 25%-ban meg a család segített nekem pl. szülinap, karácsony stb.)
Közben letettem angol, német nyelvvizsgát (most oroszul tanulok pár hónapja).
Megtanultam vezetni, és tulajdonképpen szeretek vezetni, csak az idiótákat utálom az utakon (sokszor káromkodok hangosan lol).
Tulajdonképpen ebbe az autós irányba szeretnék elindulni... (autóvillamosság, villamosság) De mivel semmilyen szakképesítésem sincs (érettségiből is még csak a fele... -_-), nem hiszem, hogy akár csak egy sima gyakornoki pozicíóra is felvennének.
Pedig én simán dolgoznék egy műhelyben, ingyen is, ha ott el tudnám a sajátítani az autózás csínyját-bínyját. :) Volt ilyen ismeretségünk, de megszűnt a műhelye, más területen kezdett dolgozni.
Így visszaolvasva az írásomat, jól kihasználtam az életem első 18 évét, de mégis úgy érzem, mintha semmit sem csinálnék, "pazarolnám az időmet".....
Ahhoz már egy ideje hozzászoktam, hogy barátaim max. időszakosan vannak, barátnőről pedig álmodni sem merek kb. :)
Mit tennél a helyemben? Köszönöm válaszod :)
18F, Bp
#1 Nem nagyon értem a válaszod.
Szerinted hova menjek el buliba, társaságba?
Nem igazán van társaságom!
Az elmúlt 1 évben (tehát tavaly nyár óta) kettő "barátomat" küldtem el a francba (az egyiknek csak akkor kellettem, mikor az ő érdeke volt; a másik meg beszólt, én erre reagáltam, ő meg besértődött)
A gépezéssel van a hiba, de akkor hova menjek? Kb. sehova sem tartozom a családomon kívül :(
#2
Azért túlzásokba ne essünk.
#5, #6, #7
A gépen mostanában Civ IV Beyond The Sword-el szoktam játszani... Elég jól le tud foglalni, mondjuk az x.-edik országot megtámadni, megszállni és bevédeni lassan unalmas.
Kertünk van, de engem annyira nem nyűgöz le a kertészkedés. :) Azért köszönöm a tanácsot :)
Hát figyu, ennél már csak rosszabb lesz. Én bőven 20 felett vagyok, annyira béna hogy még vezetni se bírok megtanulni. Munka után próbálok minél hamarabb hazamenni (mérnök vagyok amúgy, amit én se értek hogyan jött össze) aztán csak játszok, amit persze élvezek, de néha én is úgy érzem mintha pazarolnám az időm. Mintha másra vágynék de aztán mindig eszembe jut, hogy mennyire képtelen vagyok emberi kapcsolatokat kialakítani és hogy mennyire kimerít ha beszélni kell másokkal, vagy érdeklődést mutatni feléjük. Meg azt is megutáltam az egyetemi évek során, hogy másokkal kellett együtt élni, tehát nem akarok embereket a közelemben sem.
Az évek során a baráti társaságok is egyre inkább lekoptatnak, nem hívnak sehova, de igazából annyira nem zavar.
Tapasztalat alapján azért ha van egy hobbid vagy csak kimozdulsz (pl. olyan helyen vagy diákmunkán ahol vannak lányok is) akkor mindig lesz valami lány aki nyit feléd, aztán azzal kezdj amit akarsz...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!