Sajnos véget ért az életem. Mi legyen az elkövetkező időben?

Igen, pont azt bizonyitja... 8 éven keresztül semmi nem jött össze nekem, pont oylan voltam bellül, mint te, de nem mutattam ki se neten sem sehol.

8 évig... Az azért nem kevés.

Aztán látod amit irtam, most meg összejönnek a dolgok.

Voltam olyan "hülye" hogy milliónyi kudarc után is mindig próbálkoztam, edzettem, olvastam, elmentem dolgozni, próbáltam csajozni stb. Aztán végre valahára a 20 millióból csak bejött valami.

Én is sirhatnék, hogy miért kellett a fiatal éveimet lelki nyomorultként töltenem, és mniden kudarc volt, miközben mások rossz emberként el tudtak érni mnident amire én is vágytam, de ez van.

Mai napig bánt kicsit, hisz olyan hosszú idő volt ami sose múlik csak úgy el.

De ez van, menni kell tovább, és próbálkozni, különben tényleg nem lesz semmi.

Amikor suli után elmentem dolgozni egy elég kemény helyre, mnidenki csesztetett, hogy olyan szomorú és negativ vagyok, már elkeztem inni is.

Aztán meg próbálkoztam ezeknek ellenére is, és haamrosan oylan életem lett, hogy csak leshették... Mindez a munkahelyen nem egész 6 hónap leforgása alatt, aztán bemutattam nekik és léptem le.

Aztán ez is elromlott nyilván, újra a mocsokba voltam, lelkileg sehol, de próbálkoztam tovább, más munka, más leehtőség, más lány stb.

Aztán emgint összejött, de egyik sem volt könnyű, sőt 6-12 hónapig kész szenvedés volt az egész MEGINT...

Szóval ne gyere nekem ezzel az egyeseknek mindig menni fog dologgal, mert mnidenért 30 szor annyit szenvedtem, mint akárki akit ismerek, és 30 szor kevesebbet kaptam vissza.

De még is akármennyire döcögösen, de csak megyegetnek a dolgok szépen lassan, aztán talán egyszer eljutok oda, hogy egyre több jó lesz, és nem rossz. TALÁN...

8 év alatt mnidenre azt mnodtam, hogy nekem lehetetlen, és elérhetetlen, aztán az élet egyre több dolgot megmutatott, hogy dehogynem.

Az igazi céljaimtól és álmaimtól roahdt messze vagyok, de ezen se non-stop kesergek.

Megyegetek, csinálgatom a dolgaim.

Leglaább elmnodhatom, hogy a sokból pár dolgot megéltem mait sose hittem volna.

Még is az elmúlt kb. 12 évemből talán a harmada az ami jó volt, a többi szenvedés.

Ez azért messze van attól, hogy mniden megy, vagy hogy soha semmi se fog.

Miért támadsz? Miért haragszol? Magadra haragszol és rajtunk töltöd ki?

Fogalmad nincs ki olvassa a kérdésed de lerágalmazod őket a pokol fenekére.

Kva nagy frusztráltság gyűlt össze benned, fröcsköl minden szótag.

Mindenki kap egy szerepet amit többé kevésbé irányítani tud. Olyanok vagyunk, mint egy filmben. Azokban is van sok szemvedés. Megnéznél egy olyan filmet amiben minden tökéletes, mosolyognak? Nem, halálra unnád. Ha megpróbálsz filmként tekinteni az életedre talán még élvezni is fogod.

Azzal, hogy az egész világra haragszol magad helyett, nem visz sehova. Ha magadra haragszol az sem, de az legalább egy picivel közelebb van a fejlődéshez..

Neked nincs fogalmad. Feltételezed, hogy neked a legrosszabb. Alkoholizmus, 2 öngy.kísérlet, csövezés sátorban mert nem volt hol laknom, heti 3000ft-ból éldegélés, penészes ételek, folyton korgó gyomor, a gyerekkoromról ne beszéljünk. Csak kapásból leírtam ezeket.

És a filmes hasonlatom éppenhogy több mint jó. Kívülről kell nézd magad, mert nem az a személy vagy(csak) akit éppen úgy hívnak most ahogy.

Azért tetted fel a kérdésed, hogy pofázzanak rá. Legfeljebb anyukád fogja azt mondani amit hallani akarsz és az sem segít sajnos.

Egy évtízed alatt oldódtak meg kb, úgy, hogy tettem érte, nem kicsit.

Neked nem érdemes válaszolni, csak dühöngsz. Lehet, hogy egész életrdben sötét leszel-bár ez tőled függ. Sajnálom, de hidegen hagy.

Isten veled!

Te mondasz itt ellent magadnak senki más.

Te vagy nagyon provokativ vagy, vagy egy troll.

De most már kezdem azt látni, hogy itt egyedül te hazudsz, és ezért vádolsz sok embert itt hazugsággal, meg általánositsz, mikor a 27 válaszból 1 volt aki ezt irta, de szerinted itt mindenki ilyen olyan hajléktalan stb.

A legnagyobb baj, hogy eleve engatívan állsz az élethez.

Hogy kinek mi "ostobaság", az egyén kérdése. Én sem keresem degeszre magam, mégis lazán visszamondtam egy olyan állást, ahol a mostani gizum ötszörösét ajánlották. Mert ott, és abban a munkakörben nem lettem volna boldog. Ez van, van, akit a boldog mindennapok motiválnak, mást meg a pénz. Nem vagyunk egyformák.

De hogy te 32 évesen már úgy beszélj, mint egy nyugdíjas, na, az valahol durva túlzás. 32 éves vagy. Amikor főiskolára jártam, volt egy 34 éves évfolyamtársunk. Akkor döbbent rá, hogy ő ezt szeretné csinálni. Elvégezte, és azóta is a pályán van. Az, hogy késő lenne bármihez is, az csak a te fejedben létezik. Mint ahogy az is nagyrészt fejben dől el, hogy mit nézel: a pozitívumokat, vagy a negatívumokat? Van végzettséged. Van munkád. Tudod, a boldog és siekres emberek egyik kulcsa az, hogy nem a hiányosságaikat, hanem az erényeiket nézik.

És legyél egy kicsit kevésbé szélsőséges és kisarkított!