Miért nem barátkozik velem senki?

Fogadd el ezt, ilyenek az emberek, én nő vagyok és dettó.

Inkább próbàlj megismerkedni egy kedves nővel, párkapcsolatot kialakítani. Sokkal boldogabb leszel, együtt főztök, kirándultok stb. majd együtt.

Nem lesz szükséged majd felszínes “barátságokra”.

Eszedbe ne jusson emiatt öngyilkosságot elkövetni. (most látom a kulcsszót, te jó ég)

Amig nem ismerkedsz meg valakivel, addig mozogj sokat levegőn, sokat segít a borús gondolatok ellen. Ha érzed kezdesz szomorú lenni, olvass egy jó könyvet, vagy nézz egy szép utifilmet, hívd fel anyukádat mit csinál, ugroj le boltba, vagy takarítsd ki a lakást, mosd fel az erkélyt, mindegy mit csinálsz, a lényeg, hogy ne magadra figyelj, minél jobban belemerül az ember az önsajnálatba annál

lejebb csúszik...

tapasztalatból írom, én már 42 éves vagyok, minden embernek vannak ilyen időszakai az életben, sajnos többször is. De elfog múlni, hidd el, csak pici tenni kell ellene. Aztán előbb utóbb befogsz vonzani kit aki hozzád hasonló.

Fiatal vagy még nagyon, süt a napocska, örülj az életnek. :)

)

Igen, ez érthető így, sajnálom. :(((

Valóban nem könnyű ilyen nehéz háttérrel elindulni, de nem szabad feladnod.

Az emberi életnél semmilyen anyagi dolog nem lehet fontosabb.

Ha szorgalmas vagy, talán megpróbálhatnál külföldre kimenni dolgozni, vannak közvetítő cégek, az elején ott is nehéz, de kedvesebbek az emberek, segítőkeszebbek is.