Honnan tudok szerezni szeretetet?
A covid miatt elveszítettem a szeretteimet és már senki nincs, akinek szüksége lenne rám. Úgy érzem, senkinek nem vagyok fontos és reggelente meg elalvás előtt pánikrohamaim vannak. Minden sötét, minden jeges.
Régen ilyenkor mindig a párom ölelt át, hogy megnyugtasson, de már nincs senki aki átöleljen. Már egy lány se szeret engem és mostanság bárhogy próbálkozom ismerkedni, a kommunikációm és az ismeretlen új közeg miatt még csak barátkozni se akarnak velem.
Úgy érzem ennek köze van ahhoz, hogy Asperger-szindrómám van, és úgy tapasztaltam eddig, hogy az autistákat nem szeretik a lányok.
Amikor volt párom, a lelkem odaadtam és mindig ugrásra készen voltam, ahányszor szükség volt rám. Volt, hogy kihagytam étkezéseket, mert fontosabbnak tartottam, hogy a párom rendben legyen és minden szeretetet megadjak neki, hogy támasza lehessek. Cserébe mindig éreztette velem, hogy hálás nekem és szüksége van rám és köszöni, hogy vagyok neki.
Mostanában úgy érzékelem, hogy a lányok nem szeretik, ha szeretve vannak, nincs szükségük rám és egyáltalán nem szeretnek engem, sőt kirekesztenek. Mindenki mással akik soha semmit se tesznek, sokkal jobban elvannak, míg én, aki mindig igyekszik odafigyelni, fejlődni, tanulni, tisztelni, szeretni, engem kirekesztenek.
Rettenetesen fáj, hogy magányosnak érzem magam és hogy csak egy fogyatékost látnak bennem annak ellenére, hogy pár éve még erejem teljében voltam, a legkiegyensúlyozottabb, tiszteltek engem, szeretve voltam, törődtek velem és én is mindig ott voltam habozás nélkül, amikor szükség volt rám. Régen volt hova mennem, társasjáték-klubot vezettem önkéntes játékmesterként, játékmester-segédek segítették a munkámat, emellett örömömet leltem szinte bármiben.
Azóta valami eltörött bennem és úgy érzem minden kicsúszik a kezem közül és minden egyre rosszabb lesz.
Nekem kicsit úgy tűnik az írásodból, mintha mástól várnád, hogy boldoggá tegyen. Csak ezzel az a baj, hogy ennek a felelősségét másra akarod átrakni, és szerintem ezt megérzik, és nem akarják vállalni, elég jogosan, mert nem hiszik, hogy boldoggá tehetnének. És ebben ott van igazuk, hogy ha kívülről "jön" ez a boldogság, akkor kb. hogy boldog legyél LEHET rájuk leszel függve, vagy csak simán túlságosan ragaszkodó lehetsz, vagy később esetleg megkaphatja az illető, hogy miatta vagy boldogtalan stb.
Szóval a lényeg az, hoyg ne kívülről várd azt, hogy majd ha ez meg ez meg az meglesz, na akkor leszel majd boldog, mert egyrészt saját magadat fosztod meg tőle, meg "tolod előtt", másrészt meg rágörcsölsz (hiszen amíg nincs meg, addig nem lehetsz boldog).
Úgyhogy szerintem, amire fókuszálj, hogy hogyan tudnád jól érezni magad egyedül. Milyen programokat csinalhatsz magaddal. Pl elmehetsz sétálni, vagy biciklizni, olvass valamit, kipróbalhastz új hobbit, lényeg, hogy kicsit jobbá tedd, és megszeresd azt az időt, amit magaddal kell eltöltened.
#6 vagyok folytatom
Add meg magadnak amit szeretnél vagy amit szeretsz csinalni.
És akkor ha mar kevésbé görcsölsz, meg kevesbé kétségbeesetten akarsz valakit keresni, az kívülről is látszani fog, meg érződni, es sokkal könnyebben összejön ;)
#1 Nagyon sokan mondják ezt nekem, hogy görcsöléssel nem lehet szeretni, de nem tudom értelmezni. Én csak azt látom, hogy mások szeretve vannak, én meg kirekesztve érzem magam. És ez jogosan kihozza belőlem logikusan, hogy fájdalmaim vannak.
#4-5 van macskám, állandóan hozzám dörgölőzik. Számomra az a szeretet amit ő ad, az szükséges, de nem elégséges. Nem tudok vele elég boldog lenni, de nélküle meg kikészülnék.
#6-7 Teljesen természetes, hogy mástól várom, hogy boldoggá tegyen, mert egész életemben csak mások által voltam képes boldog lenni. Mindig boldog voltam és erős, amikor szeretve éreztem magam. A sport, zene, stb nem segített. Csak az, ha át voltam ölelve.
Részvétem, és megértelek. Nekem ugyanez a fontos az életben, és az emberek többsége valóban nem vágyik erre, sőt, nem is képes rá, és nem is érti meg.
Ha ez vigasztal, én ugyanilyen párt szeretnék magamnak, csak én egy meleg srác vagyok, így nem mondom azt, hogy ismerkedjünk.
Azért ne add fel, van ilyen, hogy minden jegesnek tűnik, de egyszer minden jég felolvad, és kisüt a nap. Nem tudhatod, mikor, és ez kell, hogy reményt adjon tovább csinálni. :) Jobbat nem tudok.
#6 Az ember társas lény, ha kirekesztik, teljesen természetes hogy rosszul érzi magát. Mindenki arra vágyik, hogy elfogadják, és ne vesse ki a társadalom, ez egy természetes emberi érzés. Aki nem ezt érzi, az szociopata. Természetes, hogy vágyik másokkal kapcsolatban lenni, és szeretve lenni, így fejlődött az emberiség. Ne az áldozatot hibáztassuk már. A társadalom kiveti magából aki más, ez pedig egy másik természetes reakció, sajnos a rasszizmus innen ered.
Kérdező, normális hogy ezt érzed, egyet tudok javasolni, ami nekem segített: kitűztem egy olyan célt magam elé, amit nagyon motiválva csinálok, és ez valamennyire elvonja a figyelmem a társas kapcsolatok hiányáról. Ez egy olyan cél, ami felé haladva egyre magabiztosabbnak is érzem magam, szóval jót tesz a lelki fejlődésemnek, ez az egy tanácsom van. Soha ne szégyelld túlzottan a hibáidat, és soha ne legyél magadra túlzottan büszke se, ne érdekeljenek ezek a dolgok hogy előnyös/hátrányos tulajdonságok (fogadd el önmagad, és aki téged nem tud elfogadni, az az ő hibája egyes egyedül!). Foglalkozz ennél sokkal fontosabb dolgokkal, és haladni fogsz a céljaid felé.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!