Ha szeretetéhes vagyok, de nem tudom megkapni a hétköznapokban az “igényem”, akkor mi a teendő?

Egy elég szigorú kollégiumban vagyok, ami annyit tesz, hogy napi 2x (vacsora és szilencium előtt és után) ki lehet menni. De mivel az isten háta mögött van kettővel a suli és a koli, ezért nincs lehetőség hova beülni. Akik ki is mennek a koliból, azok is csak cigizni.

A négy fal lassan-lassan megfojt, már negyedik (és egyben utolsó) éve élek ebben a monoton állapotban. Van barátom, de csak heti egyszer tudunk találkozni, hétvégén. A szobatársaim is egyre jobban kezdenek kiégni, már mind utáljuk ezt a helyet és eröltetve se tudunk pozitívan hozzáállni a hétköznapokhoz. Gyakorlatilag semmilyen pozitív behatást nem kapok a hétköznapokban, és úgy érzem ez a bezártság és magány meg fog bolondítani.

Főleg szeretetre lenne szükségem, a szeretetnyelvem az érintés, de nincs kit megöleljek vagy ilyensmi.

Mit tegyek? Tudom, csak 9 hét, meg csak 69 nap van hátra, de úgy érzem nem fogom kibírni ezt.