Az idő során "elfogytak" a barátaim, és a szociális fóbia nagyon megnehezíti hogy újakat találjak. Mit tehetnék, hogy legyőzzem, vagy gyengítsem ezt?

Nem vagyok se introvertált, se szégyellős. Valamennyire visszahúzódó vagyok, de a megfelelő társaságban, ha úgy érzem hogy van mit mondanom, akkor elég nagy is tud lenni a szám. Szóval nem a természetemmel van a baj, élvezem a nagy társaságot.

Egész életemben csak a komfortzónámon belül mozogtam. Az általános iskolai osztályom kb második családom volt, nagyon összetartóak voltunk. Amióta abból a közegből kikerültem viszont minden nagyon nehéz. Szorongok, nehéz barátkozni, elsősorban nem is azért mert nem tudom hogy hogy kell, vagy ilyenek. Egyszerűen olyan mintha egy lakat lenne rajtam. Tényleg egy fóbiaként kell ezt elképzelni. Alaptalan, irracionális félelmek, amikről én is teljes mértékben tudom hogy hülyeség. De nagyon nehéz szembeszállni vele és leküzdeni, nem tudom hogy közelítsem meg.

Próbáltam zenélni, próbáltam sportolni, de az egyik csoportban csak gyerekek voltak, a másikban meg felnőttek. A felnőttekkel nagyon jól elvoltam. Óriási segítség volt nekem, és az volt az első lépés a szorongás legyőzésében, de egyértelműen ott se tudtam velem egykorú barátokat találni.