Ha magamat nem szeretem, a másik nemnél sem lehet sikerem?

Ez egy bullshit. Jól hangzik, könnyen oda lehet mondogatni bárkinek, csakhogy ettől még tény: a kettő között semmilyen logikai összefüggés nincs.

Én tök jó vagyok magamnak úgy, ahogy vagyok. Cseszhetem, ha az ellenkező neműeknek ez kevés, nem megfelelő, másra, többre, jobbra vágynak.

Te mit tudsz adni, belevinni egy kapcsolatba? Ha vannak értékeid és van mit adnod, akkor tehetsz valakit boldoggá. Ha ugyanilyen embert találsz, aki tud adni (szeretetet, törődést), akkor boldogok lesztek.

Ha csak elvársz valamit de te nem teszel bele semmit a kapcsolatba, akkor valójában csak hiányt adsz bele. Pl. Szeretethiányt. Akkor csak elvárasod lesz.

Ha az előbbi jellemez téged, akkor jó az önbecsülésed, elfogadod szereted önmagad, ezért jó, ha ez az alap, innen indulsz.

Ha az önszeretet egészséges és nem túlzott, akkor igaz az, hogy szükséges. Aki önmagát sem tudja elfogadni, hogyan fogadna el valaki mást?

A túlzott önszeretet szintén nem jó, nem vezet egészséges kapcsolathoz, hiszen így nem lesz egyensúly.

Nincs konkrét összefüggés, de nem értem ha nem.szereted magad rossznak tartod magad. Ha rossz vagy, miért akarod ezt a rosszat másnak, akit állítólag szeretni fogsz és jót akarsz neki?

A titok nyitja, hogy tudat alatt tudod, hogy jó vagy és szereted magad. Ezt az oldalt kell erősíteni.

Red Vixen

A kérdező nem hiszi el,hogy őt is lehet szeretni,ezért akarna mástól visszaigazolást.A probléma az,hogy a belső meggyőződés erősebb a külső tényezőknél,ezért folyamatosan megkérdőjelezi a saját értékét.

Ha szeretsz valakit,akkor nagyon rosszul esik,ha folyamatosan mocskolja önmagát,mert ezzel közvetve téged is bánt.