Hogy álltok a nőkkel?

21 ne turkáljunk a zsebében

17 es vagyok,még senki se segített :( légyszi,szépen kérem.

Jaj már megint a bombanős...

Szeretjük a nőket

Párkapcsolati téren sehogy, eddig nem volt még barátnőm, és alakulóban sincs semmi.

Egyébként nem utálom őket, vagy ilyesmi, sok értékes nőrokonom, ismerősöm van. :)

20F

Hát én pont a fordítottját látom.

Az összes nehéz körülmények között élő ismerősömnek már családja van meg házas. Én úgy 5 éve álltam talpra (megtaláltam a számításom) azóta a vállalkozásom építem és azt vettem észre, hogy a saját magammal szemben együtt a másik fél iránt is megnőttek az igényeim (főként az életfelfogásban). Ugye ez azoknál akiknél ez nem így történt ott sejtem, h nem saját erőből jutott oda ahova. Meg hát itt ugye a látszat, menőzés, mögötte 15milka hitel, szóval... Mind egy, nem akarok minősíteni senki, szabad világban élünk!

Lényeg az, hogy nekem is nehéz dolgom van emiatt, és nem akarok visszalépni azért, hogy másnak megfeleljek, inspirálni szeretnék. Egy erre fogékony partnert találni ebben a önsanyargató társadalomban, háááát...

Saját példámból kiindulva én nem raktam ki sehova az életkörülményeim, nem szeretek hivalkodni, de én még most is fejlődőképes vagyok, hogy pandémia van. De ha egy évig fennáll ez a káosz lehet nekem is tartalékra kell állnom. Sajnos ez van. Ilyenkor hálát adok az égnek, hogy nem lettem burzsujmajom, mert most tömhetném pénzt a luxuskandallóba. De így most tanulhatok, fejleszthetek.

De mint mondtam, ez nem számít. Lényeg, hogy legyen valami közös és akkor arra alapozunk mindent. Persze az idő telik, az ember változik, a körülmények változnak, az igények is változnak...