Mihez kezdjek az életemmel ha csak magányra és természetre vágyom?

Elegem van a főváros állandó zajából, a rohanó emberek tömegétől, büdös füstök és szagoktól, csövesektől akik lehugyozzák az utcákat sőt elfoglalják őket és sorolhatnám még. Kiskoromban egész végig nyaralónkban éltünk vígan és szívtuk a friss levegőt ott. Miután állandóra felkerültem ide, már depresszióm is volt, öngyilkos hajlamok, betegségek és sorolhatnám még ezt is szintén. Ott lent nem volt ennyi problémám mint itt. Sajnálatos tény, hogy pont főúton lakok ahol van, hogy 2 percenként mennek a mentők, tűzoltók hangos zajaikkal. Munkát is nehezen találok, mert elszúrtam az iskolai éveimet kissé de ha találok valamit akkor azt tervezem, hogy pár évig dolgozok és gyűjtök pár milliót ami elég lenne az önellátáshoz és leköltözök valahova ahol süt a természet frissessége. Talán még a régi nyaralónkhoz is lemennék és ott hasznosítanám magam életem végéig nyugalomban és magányomban. Ott volt az életem, ismertem az összes utcát, kultúrépületeket, éttermeket, lakókat míg ott voltam, igaz kicsi de mintha az egész nekem lett volna teremtve olyan volt. Családom véleménye se érdekel, hisz állandóan lehangoltak, fekszenek egész nap, folyton a rosszon gondolkodnak. Nekem ez nem kell. 24 vagyok még csak és már a munkamentes életen gondolkozom távol a fővárostól. Van aki hasonló cipőben evez? Ti mit terveztek, hogy meneküljetek? Kilátástalannak tartom a jövőmet, munkám is max olyan amit nem szívesen de pénzért végeznék. Utána meg ezerszer többre tartanám a stresszmentes életet kinn a természetben. Köszi, hogy meghallgattatok. Egy elkeseredett 24 éves nő.:(