Mit kezdjek ezzel a kettős érzéssel?

Szeretnék barátokat és kapcsolatot is, de úgy érzem, hogy nem tudnék nyitni senki felé és hogy felemésztenének az érzések. Hogy nem tudnék megbízni senkiben, csak ellökném őket és folyton azon kattognék, hogy nehogy valamit rosszul csináljak. Hogy nem tudok semmi érdekeset mondani magamról, mi van ha csak viccből barátkoznak velem stb.

Néha azt is érzem, hogy egyszerűen nincs kedvem ismerkedni, írogatni. Viszont közben iszonyúan vágyok bármilyen kapcsolatra az emberekkel. Teljesen elveszettnek érzem magam.

Egyszer próbálkozott velem barátkozni velem valaki, de már akkor is túlizgultam és inkább ellöktem magamtól az egyszavas válaszokkal és azzal, hogy csak hosszú percek vagy órák után írtam vissza. Ez 1 éve volt, de még mindig kattogok azon, hogy milyen jó lenne most, ha barátok lennénk...

(Egyetlen egy barátnőm van gyerekkoromtól, akivel most úgy érzem, hogy eltávolodtunk. Kapcsolatom még nem volt. Zárkózott, önbizalomhiányos és szorongós vagyok.)