Mit kezdjek ezzel az érzéssel? /hosszú lelki fröccs, akinek nincs türelme hozzá, kérem szépen, ne kattintson/

Általánosban volt jött egy új lány, aztán nyolcadikra legjobb barátnők lettünk, rá egy évre, szintén megvoltunk, aztán fokozatosan "épült le". Konkrétan depressziós lett, tagadta, hogy gondja van, mert ő ilyen típus, pedig meg is mondtam és írtam is neki, hogy tudom, érzem, neten keresztül is, az írásából jön, hogy valami nem olyan, mint szokott lenni. Aztán eltűnt, mindenkivel, velem és mindenki mással megszakította a kapcsolatot.

Aztán kétszer tűnt fel és tűnt el 2 év leforgása alatt. A depressziót elfogadtam, tűzön vízen mentem volna érte, de azt nem, hogy legalább százszor ígérte meg, hogy nem tűnik el csak úgy, egyik napról a másikra, semmi életjelet nem adva magáról, vagy ha mégis, mert szüksége van rá, akkor megbeszéltük, hogy rendben, csak szól előtte, hogy ne csak nézzek ki a fejemből.

Ezt nem tette meg, ezért végül lezártam vele a kapcsolatot, mert az osztálytársnőm szedett fel a maradék 2 év szakiskola alatt a földről, mert őt tekintettem legjobb barátnőmnek. Közben rájöttem, összegeztem, hogy amikor szükségem volt rá, és nem csak beszélgetésben, lelkizésben (otthoni gondjaim voltak, tanulás pocsékul ment, ő tökéletesen értette a nyelvet, ígérte, hogy korrepetál, hogy sikerüljön a pótvizsga, aztán semmi nem történt, és volt egyszer, amikor összevesztem apámmal és neki rossz a hallása, kulcsot otthon hagytam, és végül, nem szándékosan kizárt, hiszen nem hallotta, hogy dörömbölök meg csengetek, és nem is kérdezte meg az anyját, hogy egyáltalán aludhatnék e egy éjszakára náluk, mert... mert). Gyermeki barátságnak gondolom, de... mégis hiányzik.

Mármint az, amiért a kérdés íródott, hogy naponta chatelünk, nem levelező partnerekként, hanem egy időben, akár órákon át. És az, hogy mindketten kreatív egyének vagyunk, írunk, rajzolunk, olvasunk, szerkesztünk, vagy legalábbis anno ezt csinálta, és ezekről beszéljünk, témázzunk, ötleteljünk. Ő küldte a saját sztoriját, címet találtam ki az ő sztorijához, ő borítót csinált nekem, apróságok. És komolyan, 3 órát beszélgettünk a szarvacska tésztából kiindulva...

Mit kezdjek ezzel? Felkeresni nem tudnám, ha javasolná valaki, mert valószínűleg már elköltöztek. Amikor még utoljára írtunk, beszéltünk, már kerestek lakást. Aztán megint eltűnt. Facebook-ot már nem használja, de mivel én tettem pontot a végére, képem se lenne ráírni. Tehát, csak magammal tudok valamit kezdeni, egyedül.

Azt pedig szintén kérdőjel, hogy maga a személy is hiányzik, vagy csak az emléke.