Egyetértetek abban, hogy a világ egy könyörtelen, fájdalmas, igazságtalan, szörnyű hely annak, aki nem született vonzónak?

27 éves vagyok, Crohn beteg, 2 éve a párommal élek, de 14 éves korom óta mindig volt valakim. Jó pár évet szenvedtem kórházban, de elhatároztam, hogy nem a betegség határozza meg az életem.

Mellette májproblémám is van, transzplantálni akartam amit nem hagytam.

Mára 87 kiló vagyok, annak jó része izom, kis felesleggel és minimálisan avatkozik a betegség az életembe.

Szóval tedd fel magadnak a kérdést, hogy megéri-e nyivákolni és örök lúzerként leélni az életed egy betegséget hibáztatva, vagy a kezedbe veszed az életed és lesz miért élned?

Én azt nem értem, hogy hol kéne baráti társaságot találni

F

Igen.

Szintén krónikus betegségekkel rendelkező + alapból is ektomorf alkatú (genetika), csúnya arcú, ugyan már nem szűz, de sok éve nem szexelt, nyáron 30-at töltő nő.

Igen sajnos ez igy van. Vannak ugyan olyanok akik nem törödnek vele hogy csúnyák, és boldogok vagy legalábbis annak mutatják magukat de szerintem ez önámitás. Ezt főleg csak nők tehetik meg sikerrel, mivel mindegy hogy néznek ki, ezer pasi akarja őket.

Kizárhatod mások kritikáját és lehetnek szintén csúnya barátaid akikkel jól érezheted magad, de az egy elszigetelt dolog lesz, nyilvánosan , szép emberek között sosem tudod jól érezni magad, mert mindig éreztetni fogják velünk hogy kevesebbek vagyunk , olyan miatt amiről nem tehetünk... Ez van