Miért ilyen igazságtalan az élet?

A másik végletet is nézd meg időnként: amikor családon belül nyílt erőszak van, amikor a szülők csak arra alkalmasak, hogy a gyerekeiket demotiválják, lehúzzák, fenyegessék, és zsarolják. Amikor a testvérek utálják zsigerből egymást és képesek lennének hidegvérrel megölni a másikat. Amikor az embernek minden családtagja életben van, és látszatra nincs egyedül, de valahogy mégis úgy érzi, hogy nincs senki se, akire igazán számíthat és akit szerethet. Én ilyen családban élek. És bár nincs rossz sorom, mert egyedül élek már többé-kevésbé, de semennyire nem sírok vissza senkit se. Senkit se szeretek a családomból, talán az édesanyám az egyetlen kivétel, de az ő esete se egyszerű, csak azért foglalkozok vele, mert rengeteget segített nekem, és ezeket úgy érzem, viszonoznom kell majd neki egy nap. De mindenki más a családomból egy toxikus ember, akik képtelenek felelősséget vállalni és a saját hibáikat elismerni. Mindenkit a harag, a düh, a bosszúvágy, a versenyszellem, és az irigység éltet. Én is ilyen voltam, nem is olyan rég, de úgy érzem, kezdem magam kinevelni ebből az egészből. Nem sajnáltatni szeretném magam, mert egyébként ezt leszámítva egész jól megvagyok, csak azt szerettem volna ezzel mondani neked, hogy ne menj el a másik véglet mellett se. Próbáld elfogadni, hogy a jelen életed sajnos, vagy nem sajnos, de így alakult, ami a családi háttered illeti. Nézd át a lehetőségeidet, élj velük, valósítsd meg az álmaidat, a múlt felé pedig sose nézz vissza, a jövőtől meg ne félj.

Nem az a kérdés hogy mekkora az a család hanem hogy tényleg jó család-e? Mert sok esetben az a kép hogy Több generációs hatalmas család és milyen boldogok, az képmutatas és valóban messze nem olyan szép a kép.

Mindenkinek a saját keresztje a legnehezebb

Mert a rossz dolgok igazságtalanok.

Igazság nem létezik és így igazságtalanság se. Minden relatív, ezt már a tudomány is felfedezte.