Aki egyedül él albérletben és elveszítette a munkáját az milyen segítségre számíthat az államtól?

száLLnia

Várj, felhívom a testvérét és megkérdezem neked, hogy teljesen képben legyél a sztorival kapcsolatban.

Köszönöm, ha megteszed. Esetleg azt is megkérdezhetnéd tőle, hogy milyen segítséget kért és fogadott el a környezetétől (család, ház, kerület, szociális intézmények, stb.). Sokkal tisztábban látnánk így. Megköszönöm, ha közzé teszed.

Orvosi vélemény alapján esetleg leszázalékolhatták volna, ebben az esetben ha kellő mértékű egészségkárosodást állapítanak meg megváltozott munkaképességűeknek járó segélyben, és adókedvezményben részesülhetett volna. Meg jó eséllyel tudtak volna neki segíteni hogy olyan állást találjon, ahol így is foglalkoztatják. A munkáltató is kedvezményekben részesül ha megváltozott munkaképességűt foglalkoztat. Azzal a helyzettel hogy az albérletet el kell hagynia szerintem már nem sokat tudott volna csinálni az önkormányzat. Ha teljesen elszigetelődött már, nem volt családja, barátai akihez fordulhatott volna segítségért akkor tényleg legjobb esetben is csak egy hajléktalanszálló várt volna rá. De ez nem egészen úgy megy, hogy "csak fel kellett volna szállnia délután a buszra." Legtöbben bele sem tudunk gondolni, hogy milyen érzés amikor 44 éven át rendezett életviszonyok között laksz, és egyszer csak egy hajléktalanszállóra kényszerülsz. Esetleg még emellett nincs olyan ember aki közel áll hozzád és segítségét kérhetnéd. Idegeneket, meg akármilyen kedvesek is lennének nem akarod a gondjaiddal terhelni, és jellemzően az ember szégyelli is ha ilyen helyzetbe kerül nem szívesen hozza mindenki tudtára hogy segítségre szorul. Egy stroke, és egy tartós egészségkárosodás is traumatikus. Jó ideig állandó félelemmel jár, hogy vajon mikor jön a következő, szörnyű amikor megcsap a halál szele. Az hogy utána tartós testi fogyatékossággal kell élned sem feltétlen könnyen emészthető. Nem tudom mekkora eséllyel állapítják meg ilyen esetben hogy olyan kategóriába tartozik aki ellátásban részesülhet, lehet talált volna megfelelő munkát egy idő után és kiszabadulhatott volna a szállóról. Elég sok minden összejött neki és feltételeztem úgy ítélte meg hogy erre nincs esély, és hát valljuk be munkásszállón élni hosszútávon nem élet. Vagy az is lehet hogy látott rá esélyt hogy megoldja egyszer a lakhatását, csak nem akar így élni. Nem tudhatjuk. Annyit tudok hogy nem kell pálcát törni a másik felett, és a kényelmes helyzetből kívülállóként történő okoskodás amit a 2. válaszoló bemutat az a világ legegyszerűbb dolga. Az utolsó mondata meg hányingert keltően érzéketlen.

Nem én akadtam fönn a szegény ö.ember történetén, legyen neki könnyű a föld, hanem mások kezdték el becsmérelni a főbérlőjét/környezetét, ami azért nagyon nem jófej húzás. Sajnálatos, hogy ez az ember fejest ugrott a betonra, de lett volna más, értelmesebb választása is.

Igen, de azért mégis kár a szerecsenmosdatás mert itt szó sem volt erről a kérdésben, vagy a hozzászólások között. Külső lehetősége mindenkinek van mindenre, hogy kinek milyen választásra van belső lehetősége azt meg nem a mi dolgunk eldönteni.