Lehetséges, hogy emberek azért élnek boldogtalanul, párkapcsolat nélkül, mert túl sokat tanulnak magukról, másokról?

Nem a tanulás önmegismerés az, ami ehhez vezetne.

Hanem inkabb az, amikor vki magábafordult, vagy introvert, vagy egocentrikus, stb, ez vezet olyanokhoz hogy meg sem nyilik a masiknak, a másik nem is erdekli öt valojában, (hajlamosabbak ez miatt csalodni is), es nehezebben is alkalmazkodnak a masikhoz, nem olyan elfogadók.

En speciel a gyúrósakat ez miatt kapásbol szelektálom is, mert a képeikröl is csak az jön le, hogy hamarabb puszilja meg a saját bicepszét is mint a párját. Nem kifelé van a fokuszuk a másikra hanem sajàt magukra.

Vannak azok a típusú emberek, akik kényszert éreznek arra, hogy folyton mindig mindent a lehető legmélyebben kielemezzenek és analizáljanak. Az ilyen emberek szokták magukat "átlagon felüli értelmi képességekkel" rendelkezőnek meg "a koránál érettebbnek" titulálni magukat. Rettentő okosnak hiszik magukat, természetüknél fogva a tudás felsőbbrendűségében bíznak, és rendszerint teljesen el vannak veszve a saját gondolataik által teremtett valóságban, a fejükben élnek, és emellett szeretik teljes kontroll alatt tartani saját viselkedésüket, mert még magukban sem bíznak meg. Általában valamilyen szorongással is küzdenek.

Ugyanakkor az ilyen emberek eléggé butácskák olyan értelemben, hogy képtelenek észrevenni, hogy a dolgok túlgondolása a legtöbb esetben nem segít. Tehát ez az merev gondolkodás, a dolgokhoz történő rugalmatlan hozzáállás, a kényszeres túlagyalás az, ami megakadályozza őket annak felismerésében, hogy a spontán reakciók és az intuícióból jövő megoldások sok esetben pragmatikusabbak és célravezetőbbek, mint az állandó gondolkodás.