Teljesen össze fogok lassan omlani, covid fertőzés után a családom és a munkatársaim is elfordultak tőlem. Hogyan tovább?

Ez mai szörnyű társadalom..amikor ha valaki el kap egy új vírust egyből ki kell lökni,el kell tőle fordulni és ujjal mutogstni rá.. szégyen mivé váltunk emberek!!

Én azt tanácsolom próbálj minnel több időt tölteni azokkal akik nem el fordultak hanem feléd néztek..

Próbálj lelki energiát szerezni tőlük toltodj fel velük lelkileg... Mert ha lelkileg jobban vagy akkor már konnyebbz vissza rázodni..

#1 vagyok újra

Bocsánat le maradt *

Szóval ha ő az exed akkor kérdezz rá most mire szeretne ki jukadni ha tényleg csak barátságról van szó akkor is vele tudsz egyedül fel toltodni próbálj ő belőle táplálni a lelkedet persze nem könnyű de én ezt tanácsolom

Minek ez embernek ellenség, ha ilyen környezet veszi körül?

Cseréld le őket.

Figyelj a lelkedre nagyon most. Ne menj nagyon bele ilyen gondolatokba, hívd fel akit szeretnél talán te, lehet akkor kiderül, hogy nem volt szándékos, vagy csak félt vagy valami nem ennyire rideg dolog.

Azért is írom, hogy figyelj a lelkedre, mert a covid hat elvileg erre is, nekem barátaim nagyon rossz állapotba kerültek, rémálmaik voltak meg nagyon sok negatív gondolat érzés. És ez elvileg azért erősödik fel, mert a covid valamit csinál az idegekkel is az agyban.

Szóval kényesztesd magad, pihenj sokat.

Érdekes családod és munkatársaid lehetnek.

Amikor kikerült a piros matrica a kapumra, olyan emberek álltak meg, vagy hívtak fel, hogy szóljak, ha bármire szükségem van, akikről sose gondoltam volna. Először úgy gondoltam, hogy szégyen karanténban lenni koronásként, de kellemesen csalódtam az emberekben.

Már nem vagyok karanténban, dolgozom, és a munkatársaim max. poénból nagy ívben kikerülnek, aztán jönnek kezet fogni és dumcsizni. Családom nincs, rokonaim 200-300 km-re laknak, így velük csak telefonon vagy online tartottam a kapcsolatot. Természetesen ők nem tudtak segíteni, de elég gyakran felhívtak, vagy írtak. Én nem tapasztaltam semmilyen negatív hozzáállást az ismeretségi körömből, ezért furcsa is ilyet olvasni.

Ezt mondom már a kezdetek óta... Túléljük ezt a fenenagy járványt, csak közben szépen, lassan elfelejtjük azt, ami megkülönböztet minket a többi állattól... Elfelejtünk élni. Szeretni, beszélgetni, megölelni, megsimogatni, puszit adni, érdeklődni.

Ti, akik már lassacskán egy éve tapsikoltok a korlátozásoknak és fújjátok a kovid-lufit - adjatok magatoknak egy pacsit! Lassan eléritek a célotok.

Kérdező, én magam nem voltam kovidos (legalábbis nem tudok róla), de tapasztalom én is ezt a környezetemben. Sajnos csak annyit tudsz tenni, hogy olyan barátokat keresel, akik nem lesik birka módjára a köztévét, és nem hiszik el ezt az egész "mindmeghalunk" dumát. Olyannyira beleépítették a legtöbb ember elméjébe, hogy influenza=zombivírus, hogy ez a jövő vár ránk; de azért páran akadnak még, akik normálisan gondolkodnak.

Ha úgy érzed, írhatsz nekem, beszélgethetünk.

Nekem ha családtagom betegedne meg, ott ülnék melette és gondoskodnék róla, el sem tudna zavarni. Pedig elvieg rém veszélyes, mert vérnyomásos vagyok, de el nem tudo képzelni, hogy ne figyeljek rá a szeretteimre folyamatosan.

Hát nem is értem az ilyen hozzáállást. Becsüld meg az exed, hátha még jóra fordulnak a dolgok vele.

Gyakorlatilag csak megerősíteni tudom az előttem Szólókat.

Van egy régi jó, magyar közmondás, "bajban ismerni meg, ki az igazi barát".

Arra (is) jó volt ez a helyzet, amibe kerültél, hogy most kiderült, ki az akikre számíthatsz.

Akik elfordultak Tőled, azokkal tényleg ne törődj a jövőben, ignoráld őket nyugodtan. Az át sem futott rajtuk, hogy ők is elkaphatják a vírust?

Koncentrálj azokra, így pl. az Exedre, akik melletted voltak a bajban.

És így ismeretlenül is örülök, hogy meggyógyultál!