Miért bűn az, hogy öngyilkos gondolataim vannak?

Leszögezném, hogy nem tudnám megtenni, de folyton úgy érzem, hogy az lenne számomra a legjobb.

Nehéz gyerekkorom volt, nem részletezném. (tudom, sokaknak másoknak is)

Ez a 2020 életem legrosszabb éve.

Kezdődött a vírussal, ami miatt el kellett hagynom a szakmám, amit imádtam. Most csak tengek-lengek, vegetálok egy olyan munkakörben, amit ki nem állhatok.

Az anyagi helyzetem sem a legjobb. Megélek, de spórolni aligha tudok, nem látom így a jobb jövőképet.

Albérletben élek, így ebből nincs kiút, hacsak nem találok valami csoda folytán olyan munkát, ami mellett minimum havi 100 ezret félre tudnék tenni. Mivel a szakmám jelenleg halott, egyéb végzettségem nincs, sem kapacitásom és pénzem kitanulni mást.

Az albérletemből el kell mennem 2 hónapon belül.

A párom, azaz az exem, aki az egyetlen jó dolog volt az életemben, rossz emberré vált. Elárult, hazudott, kihasznált. Vele nem rég váltak el útjaink. 8 éve nem éreztem magam ennyire a béka segge alatt, mint most. Vannak barátaim és hobbijaim, de üresnek és értelmetlennek érzem az életem.

Egy hónapja elvesztettem az egyik szülőmet is, váratlanul elhunyt.

Szóval minden összejött ebben az évben. Amikor már azt hittem, ennél nincs lejjebb, mindig kaptam újabb és újabb pofonokat.

Sosem voltam rossz ember, a szar gyerekkorom ellenére tisztességes lettem, mindenki szerint, aki ismeri a történetem, csodálkozik, hogy nem egy elvonón fetrengek/fetrengtem azok után, amiken keresztül mentem fiatalkoromban, gyerekkoromban.

És az az ember, akiben hittem, hogy vele talán normális életet tudunk majd élni együtt, lecsúszott, szar alak lett, belém rúgott.

Szóval egyik pillanatról a másikra azt az egy dolgot is elveszítettem az életemből, ami évekig a lelket tartotta bennem.

Rossz ember vagyok, ami miatt úgy gondolom, hogy könnyebb lenne elengedni ezt az egész életet.

Egy vergődés, szenvedés az egész, a túlélésről szól számomra, nem az élvezetekről.

Ezért minek éljek?