Nem tudom feldolgozni a szakítást, élni sem akarok már, hogyan jussak túl ezen?

"Igazán szerelmes egyszer tud lenni az ember az életben."

Nem értek egyet teljesen.

Persze, te életed meg a te érzéseid, de én az egész irományodat úgy interpretálom, hogy:

- "nem tudtam feldolgozni a gyerekkori traumámat", hogy apud elhagyott benneteket, hogy magad körül is csonka családokat láttál

- "nem tudtam feldolgozni az előző kapcsolatomat", mármint hogy kidobott a a barátnőd

- "fejest ugrottam egy új kapcsolatba", mert nem időre mérik, hogy ki mikor érett meg új párkapcsolatra

- "ami olyan volt, mint a langyos szar: lehet, hogy kicsit büdös, de legalább meleg" mert "Egyszerűen én nem voltam boldog" és " minden nap üresnek éreztem magam"

- ráadásul kiszabott görény módon viselkedtél a barátnőddel: nem mondtad, hogy bajod van, nem mondtad, hogy leánykérés, gyermeknevelés, fehér léckerítéses házikó nincs tervben, mert neked azért ez a kapcsolat rohadtul kényelmes volt.

Szerintem első lépésben félre kéne tenni az aszott nagy egódat és elengedni a csajt. Ha annyira szereted, mint ahogy mondod, belátod, hogy jobb neki enélkül a kapcsolat nélkül és nem rugózol azon, hogy hogy tudnál szépíteni. Jelzem, az az egyik pont, amivel MAGADON is tudsz segíteni.

A másik lépés, hogy most, hogy átlátod jobban a helyzetet, veszed a fáradtságot és állítasz magadon. A pszichiáter diagnózisa valószínűleg helyes volt, egy ilyen katyvasztól simán pszichés problémái támadnak az embernek. Szerintem jó ötlet lenne beszélgetned valakivel (ha az, akihez nem jártál nem vált be, keress újat!) a jelenlegi helyzetről. Nagyjából sikerült leírnod a probléma gyökerét, most már "csak" fel kéne dolgozni őket. Illetve meggyászolni a kapcsolatodat és megbocsájtani magadnak. Lehet, külső segítséggel jobban menne.

Amúgy pont ismertem egy ugyanilyen idiótát, csak pepitában. Az is ott tartott, hogy majd jól megöngyilkolja magát, mert valahogy ezek után nem szeretett a tükörbe nézni, hogy lehet így elszabni valamit, meg egyéb magánjellegű gondjai is voltak. Nem volt egyszerű, mert ez a szintű görénység nem védhető, de felállt belőle. Szóval ilyet is lehet.

Hasonló sztorit írhatna magáról az én exem is...

Valahol sajnallak , de ezt te rontottad el , de nagyon . Ha esetlegesen valami csoda történne és vissza menne hozzad ugyan ez lenne ... megijdnél a felelősségtől és ott hagynád, nem beszélve arról, hogy presszionálásnak élted meg korábban is azt ami az élet velejárója ( hazassag , gyerekek stb). Hagyj időt magadnak , gondold át és élj ... eljön majd a megfelelő nő az életedben, ahol ezek a dolgok természetesek lesznek és nem menekülsz hanem oda teszed magad.