Nem tudom feldolgozni a szakítást, élni sem akarok már, hogyan jussak túl ezen?

28 éves ffi vagyok, 5 évet voltam együtt a párommal. Megismerkedésünk előtt 1 evvel engem kidobtak őt megcsalták. Lehozta a legjobb barátom, ill. neki a barátnője, hogy összehoznak minket, azonnal megvolt a szex, azóta párként éltünk. Az első 3 év csodálatos volt, noha igaz szerelmet már kételen voltam érezni az azelőtti szakításom miatt. Az elmúlt 2 évben romlott meg a viszony: mindig kérdezte, hogy mikor költözünk már össze, házasság, gyerek stb. Ő jómódú családból való, fél éve kapott lakást, autót, mindent. Én, hogy elhesegessem ezeket a kötrlezettségekkel járó dolgokat, az elmúlt 2 évet végig piáltam. Már társaságokban is csak veszekedtünk,mindig ugyanazokon: vagy nála, vagy nálam vagyunk, nem tervezünk közösen, pedig ő nagyon akart tőlem gyereket, családot mindent. De én nem éreztem, az utolsó 2 evben egyedul szerettem volna csak lenni, heti max 1-2 találkozni. De szerettem, egyszeruen csak maganyos tipus vagyok. O kuzdott ertem menjuk ide, menjunk oda stb. A csaladjanak is unszimpi lett ez, ok is ellenem fordultak. Az utolso 1 evben tobbszor szakitas-osszejovetel, a vegen mar csak a sex miatt irtam neki, mindig sirt utana h neki ez nem megy dontsuk el h mi legyen. De en keptelen voltam akarmit is mondani. Mara talalt valakit, 2 honapja vannak egyutt koltozik ki hozza Ausztriaba. Bennem viszont meghalt valami es en is megszeretnek. Most jottem ra h vegleg vege es en tehetek rola, hogyan dolgozzam ezt fel? Minden nao ra gondolok es nem ertem miert nem tudtam eljegyezni es megadni neki amit akart. Ha ujra kellenek neki, johetne a gyerek osszekoltozes akarmi nem erdekel, megha en nem is lennek boldog, de o legalabb az lenne, nem tudok igy elni.