Szerintetek van az a helyzet amikor már csak az öngyilkosság az egyetlen ésszerű opció?

Nincs olyan helyzet. Ne feledd: az életnek feltétel nélkül van értelme.

A pszichológus nem fogja helyetted megoldani. Ő csak segít. Jó kérdéseket próbál feltenni.

idegennyelvet nem beszélő -> pl. ezen manapság már viszonylag könnyű segíteni

De képezd magad valamilyen irányba!

Hajrá, menni fog, kitartás!

Vészhelyzet esetére:

Az Ifjúsági Lelki Elsősegély ingyenes telefonszáma, amely ingyen hívható mindennap 17.00. és 21.00. között: 137-00, ifjusagi-lelkisegely.hu

Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége (LESZ): 116-123, sos116123@gmail.com, sos116-123.hu

Ilyenkor mindig eszembe jut a Mosolyka. Ismered?

Ő csoda hogy még él, olyan beteg, de annyira pozitív személyiség hogy eszébe sem jut akadályként tekinteni a betegségére, csak megy előre mint az egészséges társai, és belőle lehet nagy erőt meríteni, hogy ha az ember megfelelően áll hozzá akkor semmi sem lehet hátrány a boldogsághoz.

Nyilván soha nem éred el azt a szintet amit mindenki akar, hogy valami gazdag, nagydumás nagymenő legyél akire tapadnak a csajok, akikkel a luxusjachtodon szórakozhatsz. De nem azért nem éred el, mert kevesebb lennél mint a többi ember. Pontosan ugyanolyan értékes vagy mint bárki más.

Azért nem éred el, mert ezt csak a 0,0001% éri el, az élet igazságtalan.

Én sem leszek soha vékony szupermodell, de még mentálisan egészséges ember sem. Nagyon durva fokú szociális fóbiám van, gyakorlatilag egyedül életképtelen lennék.

Voltam nagyon mélyen, és azt gondoltam hogy velem soha semmi jó dolog nem fog történni, soha nem lesz párom sem.

Aztán elgondolkodtam azon amit az előbb írtam. Hogy amire vágyom, hogy vékony szupermodell legyek és ne szorongjak és körülzsongjanak a pasik, azt soha nem érhetem el, VISZONT a saját életkörülményeimhez képest érhetek el pozitív változást, ha vért izzadok. És 30 évesen elkezdtem tenni magamért, és vért izzadtam. 31 évesen lett először párom, addig még egy csókban sem volt részem soha. Azt gondoltam hogy így nem fogok senkit találni mert mindenki körberöhög egy 31 éves, tini szinten lévő tapasztalatlan embert. De nem így lett.

Még mindig kövér vagyok, még mindig egy csődtömeg, még mindig szorongok, de megtaláltam a saját szintemen azokat a dolgokat amik boldoggá tesznek.

Ez mindegy hogy mi, csak indulj el egy irányba. Olyan irányba ami jobbá teszi az életed. Nem kell hatalmas dolgokra gondolni egyből, csak tegyél pici lépéseket, mindig csak egyet egyszerre. Segít ha kijelölsz egy füzetet és pontokba szeded a (reális) vágyaidat.

Vannak nálad sokkal rosszabb helyzetben élő emberek mégsem akarnak öngyilkosok lenni. Erősnek kell lenni. Fogd fel "teszt"-nek az ilyen szitukat ès majd egy nap még hálás is leszel a sorsnak hogy így alakult mert megtanulsz belőle valamit olyat ami a későbbi nehézségeknél jól fog jönni vagy esetleg megoldod úgy hogy azzal valami másik rosszat elkerülsz. Az élet már csak ilyen, az önsajnálat pedig még senkinek sem oldotta meg a problémáit.

Mellesleg- bár nem vagyok spirituális típus- vannak akik szerint az öngyilkosok ugyanazokkal a problémákkal találkoznak következő életükben és egészen addig úgy lesz amíg megoldást nem találnak. Ne akard hogy a karma megtaláljon.

Szerintem nincs olyan helyzet, mivel mindenki egyénileg éli meg a számára legrosszabb helyzeteket, ami mindenkinek mást jelent. Egy multimilliomos nemzetközi vállalat igazgatónak, szép feleséggel is lehet olyan problémája, ami miatt gondolkodik ezen, mint te. Hogy “mi értelme..” persze mindig van olyan, akinek egy kicsit könnyebb, de ez felfogás kérdése is. Mindenesetre az életet nem véletlenül kaptad, az öngyilkosság a legrosszabb dolog minden létező helyzetben. Ha mást nem ölnél meg soha, mert nem vagy gyilkos alkat, akkor magadat is tartsd legalább ennyire. Tudom hogy idiótán hangzik, de érted :D. Mindenképp kérj segítséget, ki tudsz ebből jönni, csak neked is akarnod kell. Tudom, mennyire mélyre tudja rántani saját magát az ember, de segítséggel sikerülhet jobb életet élned.

Megkérdezhetem, hogy mi az a mozgásszervi betegség? Munkaképtelen is vagy miatta?