Hogy tudnék túllépni ezeken?

Én elhiszem neked, hogy nagyon sok dolgon keresztül mentél. Sokszor én is érettebbnek tartom magamat a koromnál, pedig velem kevesebb rossz történt, mint veled. Én a fájdalomnak csak a nagyon kis töredékét ízleltem meg, de mivel megízleltem, ezért tudom milyen lehet neked.

Ne törődj vele, ha azt mondják, hogy semmire se fogod vinni. Ha mindent megteszel, akkor már többet úgy sem tudsz tenni. Tehát akármire is viszed, ha mindent megteszel és mégis rossz életed lesz, akkor te nem lehetsz a hibás, hiszen mindent megtettél.

Én is tudok néha magányos lenni, sokan úgymond nem értik meg a gondolataimat, ezért barátaim sincsenek. Ekkor az egyetlen dolog, ami segít, ha arra gondolok, hogy Isten velem van. Persze ez nem egy egyenes kiút az összes problémából, de legalább melletted van és elfogad.

Sajnos többet nem tudok segíteni, bár számomra ez a minden és az egyetlen kiút.

Esetleg velem is beszélhetsz, ha akarsz. Vagy ha már minden veszve, akkor pszichológushoz is elmehetsz, ő biztos hallott már több ilyen történetet és tud az ilyenekre kiutat.

Sajnálom, hogy fiatalon ilyen nehéz helyzetbe kerültél. Ami véleményem szerint fontos lenne, hogy kitudd magadból beszélni a problémákat. Akár egy barátnak, de akár itt is.

Tudom milyen az amikor az ember magábaroskad és úgy érzi, hogy ő nem fontos, hogy ő jelentéktelen, vele nem foglalkozik senki se...

Megbetegíti a lelket és előbb utóbb fizikailag is legyengül a test, ha sokáig fennáll ez a helyzet.

Ha gondolod nyugodtan, írjál hátha tudunk egymáson segíteni.