30 éves múltam. 3 diplomám van, éltanuló voltam az egyetemen. Most nincs munkám, barátnőm soha sem volt, nincs önálló életem, otthon lakok, barátaim sincsenek. Elkezdtem a doktorit, ahonnan végül kirúgtak. Nem látom a kitörést. Végem van?

Minek 3 diploma? Inkább kicsit élni kellett volna. Na, meg munka mellett is lehet tanulni.

Minél előbb keress munkát. Bármilyet. Gondolom, olyat úgyse találsz, ami a végzettségedhez passzol, szóval nem is ragaszkodj ehhez.

A csajozásra nem tudok mit mondani, azt lehetett volna suli közben is.

30 éves korodig lébecoltál, most már ideje nekiállni dolgozni. Legalább látni fogod, a munkaerőpiac mennyire értékeli a diplomáidat.

Ha 3 bölcsészdiploma, akkor lehet, hogy semmire se. Ne búsulj, gyárban, szalag mellett, 3 műszakban is lehet irodalmi és filozófiai kérdéseken elmélkedni. Csak a kezed járjon közben szaporán!

A nőket meg felejtsd el. Aki 30 éves koráig egy napot nem dolgozott és semmit se tud felmutatni, azzal szóba sem állnak.

Nem véletlenül szokták mondani, hogy a bölcsész képzés semmire nem jó... De egy büfé-ruhatár szakon azért lett volna idő csajozni.

Na mindegy. Sz.rból kell várat építeni, ha van nyelvszakod azzal célszerű állást keresni.

Azért mert anyagilag nem jövedelmező egy végzettség, attól még lehet értékes. Csak ma már mindent a sikerben (értsd: pénzben) mér a tömeg, így lesznek lesajnálva az akadémikus gondolkodók és felmagasztalva a kódolómajmok.

A Te esetedben viszont lehet, hogy inkább a szociális élet kialakítására kellene helyezni a hangsúlyt. Esetleg gondolkozhatnál azon, hogy az ország másik végében vagy akár másik országban vállalsz munkát, hogy megváltozzon a körülötted lévő világ. Ha a nézőpont változik, akkor a lehetőségek is változnak.