Hogyan fogadjam el a magányt?

Sehogy nem tanulható, ez személyiségfüggő illetve tapasztalat útján változol. Valaki imádja ha emberek veszik körül sőt igényli is, valaki meg utálja és jobban szeret egyedül lenni. Pl ha elmész dolgozni vagy bulizni, ahol nagyon sok emberrel vagy körbevéve és folyamatosan velük dumálsz vagy ilyesmi és sok köztük a paraszt a negatív élmény, akkor előbb utóbb megfogod szeretni, azt hogy inkább egyedül legyél. Ha meg nagyon terminátor akarsz lenni, akkor ajánlom a katonaságot ahogy fegyelmet tanulsz és kizárod az érzelmeket vagy menjél kamionosnak.

Terminátornak lenni sem jobb, habár neki nem fáj, csak érzékeli a sérülést. De ugye a végén elhangzott az a mondta, hogy én sírni nem tudok, de most már tudom, hogy miért sírtok ti emberek.

Én miért nem te kezdeményezel?

Az egyik legnehezebb dolog meggyőzni magad valamiről ami érdekel, hogy nem érdekel. A magány elfogadása is ez a kategória. Ha nem tud mit csinálni az ember akkor bele bele törődik, de ettől nem lesz boldog. Ahogy az első is írta, ez személyiségfüggő. De miért nem szerzel barátokat? Nem is szeretnél, vagy úgy érzed nem tudod, hogyan kell? Szerintem könnyeb lenne barátokat szerezni, mint meggyőzni magad, arról, hogy jó a magány.

Találj magadnak egy jó hobbit.Én például az autómmal foglalkozom sokat.A sex miatt jó lenne egy barátnő,de a végén mindig arra jutok,hogy ha annyira akarnék már lenne.Egyszerűen te nem akarsz ismerkedni igazán,így ne várd el másoktól hogy spontán foglalkoznak majd veled...Ha valami jó nő lennél,akkor már a külsőd miatt is vonzanád a pasikat...De ez tuti nem így van...Esetleg rittyentsd ki magad,hogy felfigyeljenek rád.