Más is unja már otthon?

Én nem ülök otthon, de ha azt tenném, már becsavarodtam volna. Ellenben most annyit rohangálok, hogy nagyon jól esne már egy otthon töltött nap...

Én nagyon rosszul viselem ezt az időszakot. A kollégiumok bezárását követően költöztem haza (szintén a semmi közepe) és most már teljesen magamba vagyok zuhanva. Amíg tartott a félév még viszonylag jól elvoltam, sőt. Otthonról sokkal kényelmesebb volt tanulni, több időm is volt, nem kellett utazni stb. és nekünk elég sok élő óránk volt, így a tanáraimmal és a szaktársaimmal is napi szinten "találkoztam". Más volt, de az elején én még nem éreztem nagyon nagy különbséget a rendes, tantermi oktatáshoz képest. A végére már ez is csak rosszabb lett, mindenki elfáradt, mindenki frusztrált volt stb. és ez meglátszott az oktatókon és rajtunk is. Ugyanakkor nagyon sokat kellett tanulni és ez lefoglalt, ez még tudott motiválni is és a tanulással nem is volt semmi gond, teljesen jól ment. A vizsgák után egy-két hétig jól esett, hogy most végre tudok pihenni és azt csinálhatok, amit csak szeretnék… de ennek már vége és most már inkább szenvedés. Szóval jól hangzik, hogy mindenre van idő és bármit csinálhatsz, de amikor már minden napod tök semmilyen, összefolynak a napok, nincsen semmilyen kötelességed, semminek nincsen semmilyen jelentősége stb., akkor ez már annyira nem pozitív, nem értékeled úgy mint mondjuk egy hosszú nap után azt az egy-egy lopott órát, és nekem sincsen már kedvem semmihez, nem érzem jól magam itthon. Lefoglalom magam ezzel-azzal, hogy teljen az idő, de nem élvezem és nem tudom máshogyan megfogalmazni, nem érzem jól magam. Hiába nem voltam egy társaság közepe típus, ezt a fajta bezártságot, semmittevést és egy helyben való toporgást egyszerűen nem tudom elviselni. Viszont most már annyira elszoktam attól is, hogy emberek között legyek, beszélgessek emberekkel stb., hogy most még annyira ez sem esik jól... Nem szeretném, ha az őszi félév is távoktatásban zajlana, ugyanakkor kicsit félek is attól, hogy hogyan fogom viselni, ha újra be kell majd járni, mindenhol tömeg lesz, mindenkivel beszélgetni kell stb., mert ez már március óta abszolút kimaradt az életemből.

De nem értem, hogy miért éltek még mindig bezárva? Már rég feloldottak mindenféle kijárási korlátozást...

Akkor ennek a problémának semmi köze a koronavírushoz.

Nem kell otthon lenned. Ahhoz nem kellenek utánfutók, hogy elmenj a Kékesre mondjuk.

Most sem kell otthon lenned...

3-ig olvastam a válaszokat, ő megmondott mindent, ami első blikkre eszembe jutott. A netezéssel és filmnézéssel ugyan nem értek egyet (ezeket hagyd meg a panellakóknak), de pl a barkácsolás remek ötlet. Férfiembernek amúgy szüksége van kézzelfogható sikerekre, alkotásokra, és sokat megtudhatsz általuk magadról is. Én pl elmúltam 50, amikor megtudtam azt, micsoda földöntúli boldogságot okoz nekem a nyers fa illata, érintése. Esküszöm, ha fiatalon tudtam volna, ácsnak megyek, nem agrármérnöknek. Igaz, abban a szakmámban sem dolgoztam egy percet sem, de az most nem érdekes.