A gondolkodás módom miatt vagyok magányos?

A leírtak alapján elég valószínű, de szerintem ezen lehet változtatni, csak neked is úgy istenigazán oda kell tenned magad, és mindezek ellenére is lehet, hogy jó párszor pofára fogsz esni, de ebből is tanulsz és egyszer csak megérkezel azok közé az emberek közé, akiket értékelni tudsz és ők is téged.

A sírás meg igenis néha sokkal többet ér, mintha benntartanád magadban, ha azt érzed, hogy szükség van rá, akkor igenis hagyd, hogy jöjjön.

A kritika is fontos, hiszen az adja sokszor a fejlődési lehetőség alapját, de a dicséreteknek is ugyanúgy van értéke, hiszen ez mind valamilyen elismerést tartalmaz egy másik személy részéről, amit nem szoktak csak úgy osztogatni az emberek - saját vélemény.

A fiktív életről való álmodozást meg nagy része az emberiségnek biztosan megteszi, ettől még nem vagy különc.

Nagyrészt pedig a pénz motivál mindenkit, de vajon megéri-e, hogy mindig a pénz legyen a szemed előtt, ha így elmégy olyan emberek/események mellett, amik csak még többet adhatnának az életedhez?

Mivel a gondolkodásunk határozza meg a létünket, nyilván a gondolkodásoddal van baj. Ha ezt felismerted és zavar, akkor változtass!

"Sokat ábrándozok egy fiktív életről, és sokat álmodozok nem pozitív dolgokról."

Fiktív életről annyit ábrándozol amennyit akarsz, bár nem sok értelme van, de ha neked jó, akkor csináld! Előre nem fog vinni, csak a jelenlegi életeddel szemben erősíti az elégedetlenségedet.

A "nem pozitív dolgokról" ábrándozás nem tudom mit takar, de ez a része lehet beteges, talán érdemes lenne felkeresni egy "lélekgyógyászt"!