Magányosak! Ti is éreztek most egy szánalmas káröröm féleséget?
Én évek óta teljesen egyedül vagyok fiatal létemre. Biztos az én hibám a dolog, autizmus spektrumos is vagyok.
Ennek ellenére évekig irigykedve néztem a fesztiválokat, mások kirándulásait, stb. Sokszor elképzeltem milyen lehet tartalmas életet élni. Barátkozni, bulizni, csajozni.
Most valami olyasmit érzek, hogy nem vagyok hátrányban a vírus miatt. Míg máskor azon járt az eszem hogy szombat este ki merre bulizhat éppen amíg én otthon ülök, most nyugalommal tölt el az érzés, hogy mások is otthon vannak, nem én vagyok az egyedüli ilyen ember. Rohadt szánalmas dolog tudom, de mégis most úgy érzem tartozok valahova, mert mindenki bekerült az én körömbe (az otthonülők közé)
Ti is éreztek hasonlót?
válasza:Én megértem az érzéseidet, engem is diagnosztizáltak Aspergerrel, bár az enyém tényleg nagyon magas fokon funkcionáló. Én már (sok év szenvedés után) beletörődtem, hogy soha nem leszek tagja egy baráti körnek, mert egyszerűen más a személyiségem. Én többre tartom azt, hogy egy másik személlyel otthon üljünk a sötét szobában, s az utcáról beszűrődő fényekben beszélgessünk tudományokról, érzelmekről, politikáról, filmekről kultúráról, egymásról, mindezt egy bögre tea mellett; mint azt, hogy 10 másikkal sokezer forintokat elszórva játsszam a fejemet egy túlzsúfolt diszkóban. Én a minőségre utazom, és nem a mennyiségre. Nyilván ez erősen elüt a társadalom által elfogadott sztereotípiáktól, de egy nap neked is el kell fogadnod, hogy más vagy, mint a többiek. Nem jobb, nem rosszabb, csak más. Ha ez sikerül, egyszerűbb lesz minden. Addig pedig első lépésként már az megteszi, ha elhiszed, hogy nem vagy szánalmas.
27F
(ha van kedved, írj nekem nyugodtan!)
válasza: válasza: válasza:Sajnállak titeket. Sok jóból maradtok ki a betegségetek miatt.
Viszont. A kárörömötök csak titeket minősít. Igen, valóban kellemetlen a helyzet a kikapcsolódásra vágyóknak, de nyugalom, feltaláljuk mi magunkat. Amint pedig vége lesz ennek a nyavalyának, megünnepeljük egy fergeteges partival, az élet partijával.
De gondolom ti azt is maximum közönyben fogjátok részesíteni.
Köszönöm mindenkinek, annak is aki rosszat írt (megértem hogy nehéz lehet kezelni, hogy van ilyen fajta ember).
Aki írta hogy eljönne velem bulizni, neked köszönöm! Amúgy még igazából soha nem voltam buliban, csak a tv-ben, filmekben, neten láttam bulit. Egyik évben közvetítettek élőben fesztiválokat a youtubeon, akkor voltam a legközelebb a bulizáshoz :) Lehet hogy nem is nekem való, nem tudnék ott mit kezdeni magammal.
Próbálom elfogadni a helyzetemet egyébként, de így elég nehéz hogy nem tapasztaltam meg semmit az életből, a szórakozásból, barátokból. Még nem találkoztam ilyen emberrel mint én, de szívesen beszélgetnék komoly témákról egy bor mellett a semmi közepén például. Bár Anyám szerint két dudás nem fér meg egy csárdában, két ilyen ember halálra idegesítené egymást!
Jó lenne ha legalább nagyvárosban laknék és akkor mondjuk egy budapesti lakás teraszára kiülve látnám ahogy jönnek-mennek a bulizók a romkocsmákba.
válasza:Én is ilyen életet élek, most a zh-k, lassan vizsgák után is csak alszom, mást nem tudok...
Munkát nem találok, ronda vagyok, unalmas vagyok, életem nincs.
20F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!