Magányosak! Ti is éreztek most egy szánalmas káröröm féleséget?
Én évek óta teljesen egyedül vagyok fiatal létemre. Biztos az én hibám a dolog, autizmus spektrumos is vagyok.
Ennek ellenére évekig irigykedve néztem a fesztiválokat, mások kirándulásait, stb. Sokszor elképzeltem milyen lehet tartalmas életet élni. Barátkozni, bulizni, csajozni.
Most valami olyasmit érzek, hogy nem vagyok hátrányban a vírus miatt. Míg máskor azon járt az eszem hogy szombat este ki merre bulizhat éppen amíg én otthon ülök, most nyugalommal tölt el az érzés, hogy mások is otthon vannak, nem én vagyok az egyedüli ilyen ember. Rohadt szánalmas dolog tudom, de mégis most úgy érzem tartozok valahova, mert mindenki bekerült az én körömbe (az otthonülők közé)
Ti is éreztek hasonlót?
Szerintem teljesen oké, hogy ezt érzed. Sokan most élik át azt, amit a mentális betegek. Korábbi válaszolók: ti tökéletesek vagytok? Soha nem szoktatok kárörvendni? Hoppá, istenkomplexusos emberekkel van dolgunk.
Visszatérve, senkinek sem kell rosszat kívánni, de teljesen érthető, hogy végre nem érzed magad egyedül rosszul, hanem a többiek is megtudják milyen érzés szívni!
"Aztán amint ez lecseng, mi visszatérhetünk a programjainkhoz"
És aztán indul a 2., majd 3. kör, mert a bulikázás sosem fog megállni, míg a lappangó koronavírus ugyanúgy ott lesz. Hajrá!
#4:
Nem, én nem szoktam kárörvendeni, mert bunkó tirpák dolog. Ha te ezzel nem vagy tisztában, akkor te is ugyanolyan beteg agyú vagy.
Ember, vedd már észre, hogy hülyeségeket beszélsz. Attól még, hogy most benn vagyunk, attól még nem közösít ki senki, nem lettünk magányosak, nem vesztek el az emberi kapcsolataink, nem lettünk depresszióba zuhantak, kárörvendőek vagy irigyek, mint pl. a kérdező. Attól még, hogy benn vagyunk, nem néz le senki, mert eddig se attól voltak értékes kapcsolataink, mert kinn bulikáztunk volna.
Egyébként engem fél életemben kiközösítettek, ebben nőttem fel, de ahelyett, hogy másokat próbáltam volna a magam szánalmas szintjére lehúzni, eltakarodtam szakemberhez és dolgoztam a gyengeségeimen. Mindenki előtt ott áll ugyanez a lehetőség, aki nem él vele, vessen magára, ne annak örüljön, hogy másoknak szar. Ez igenis egy undorító, aljas jellemvonás, hiába próbálod az ellenkezőjét állítani.
Soha nem negatív értelemben irigyeltem mások életét. Inkább pozitív értelemben. Soha nem azt gondoltam hogy na ezek a szemetek már megint buliznak, hanem azt hogy bárcsak én is olyan lehetnék mint ők, bárcsak én is ott lehetnék!
Most se azt érzem, hogy “na szemetek most megtudjátok”, hanem valami olyasmit hogy most talán jobban átérzi majd mindenki a helyzetemet, jobban bele tudja élni magát és legközelebb ha találkozunk akkor talán jobban elfogadnak majd engem, nem ráznak le azonnal. Többször is álmodtam azóta azt hogy egyedül vagyok egy buliban és egy társaság magához hív és azt mondják, hogy mi is megtudtuk a vírus alatt milyen rossz egyedül lenni, gyere csatlakozz hozzánk!
Senkinek nem kívánok semmi rosszat! Én örülök ha másnak jó, maximum kicsit irigyellek titeket a kisszobámból ;)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!