Vannak itt olyan emberek, akik intellektuális/különc/komoly/idealista személyiségük miatt magányosak, vagy szerencsétlenek a pár/barát találásban?

Nem tudom, hogy mennyiben a személyiségem és mennyiben az alkatom miatt vagyok magányos...

Amikor fiatal voltam egy aranyos lányt szerettem volna, aki azért szeret aki vagyok, akivel családom lehet, és együtt le tudunk élni egy életet. A nőkkel igyekeztem udvariasnak lenni, hittem abban is, hogy férfi és nő egyenrangú. Aztán jött az élet.

Aztán teltek az évek, egyetemre kerültem, és hiába próbálkoztam nem sikerült párt találnom és egyre több csalódás ért. Folyamatosan azt tapasztaltam, hogy az udvarias, alapvetően jóindulatú, kissé introvertált jellemem semmit nem ér a nők szemében. Gyakran láttam, hogy hogyan jönnek össze jószívű, kedves, intelligens lányok, iszonyú primitív, de nagy dumás igazi bunkókkal, és azt is tapasztanom kellett, hogy a nemek között nincs egyenlőség, a nők egyenlőbbek. Végül elvégeztem az egyetemet (orvosi) volt pár kalandom, de igazi kapcsolatom soha nem volt. Egyszerűen nem találtam hozzám való, hasonló érdeklődésű, aranyos, kedves, szelíd lányt, és sajnos eléggé kiábrándultam mind a nőkből, mind pedig az egész életből.

Igen, van!

Én pl. intellektuális/különc/komoly/idealista vagyok és úgy oldom, meg, hogy megtanultam kompromisszumot kötni és elviselni azokat, akik nem olyanok, mint én.

Belül magányos vagyok néha, de igazából élvezem is.

Közben pedig családot alapítottam és vallom, hogy mindenki képes találni magának párt, ha akar és hajlandó változtatni a hozzáállásán.

Baromi könnyű kifogásokat találni, hogy miért nem, de igazából csak az nem megy, amit az ember nem is akar....

"Könnyű a jóból osztani az észt."

Pont, hogy azt írtam: KOMPROMISSZUMOT KELL KÖTNI!

Senki nem írta, hogy akkor minden tökéletes és hepi!

Az a lényeg, hogy egy csomó rossz után az ember tegyen a jóért és semmit nem adnak ingyen, mindenkinek magának kell felmásznia arra a "magas lóra" - csak előtte nem árt, ha felnő a feladathoz....

Köszi Kérdező, hogy megértetted a korábbi hozzászólásomat és valóban igyekeztem a kérdésre válaszolni!

A hozzáállásodon pedig úgy tudsz változtatni, ha megnézed a másik szemszögét is és eldöntöd, hogy akarsz-e magadnak párt vagy jó neked egyedül is, mert nem akarod feladni az elveidet vagy önzetlenül adni.

Senkit nem kell irigyelni, mert mindenki tett azért, ahol tart és mindennek megvannak a jó és a rossz oldalai.

Mindent meg fogsz kapni te is, ha megérdemled és ha teszel érte!

Az a lényeg, hogy ne legyél negatív, mert az embereket a pozitív kisugárzással vonzod, de a negatívval taszítod.

Ha valaki utálja magát, az nem várhatja el, hogy más szeresse, szóval ezért fontos először belül rendet tenni és olyanná válni, amilyen társat te is szeretnél.

Kutya sem akarna egy rosszindulatú vagy irigy embert társául.

Szerencsére a kérdező nem ilyen és én szerintem hamarosan meg fogja találni az igazit!