Öngyilkosság gondolata jár a fejemben. Mit tegyek?

Az utóbbi időszakban annyira összeomlott minden... Sosem volt egyszerű életem, mindig él kellett fogadnom a kudarcot, azt hogy nem lehet. Ez szerelemben, illetve mindenben így volt amit csak akartam az életben. Bárhogy próbálkoztam is. Akik az életben fontosak nekem azokat elveszítem rendszerint, mert az élet úgy hozza hogy meghal az illető vagy pedig elköltözik külföldre... Van valaki akibe beleszerettem, de semmi sem lehet köztünk. Hiába ígérte a barátságát, mégsem keres és a megkeresésemre sem reagál. Sosem volt még barátnőm.... Már nem is lesz valószínűleg... hetek óta egyfolytában nagyon feszített tempóban dolgozom szabadnap nélkül. Az a legrosszabb hogy a többieknek a fülem hallatára osztogatják ki a szabadnapokat kettesével, engem pedig nem engednek el. Folyton csak mennem kell. Rengeteg gondom van és fáradt vagyok. Én is ugyanúgy teljesítek mint más nem.értem engem miért nem engednek el... Mintha én nem is számítanék... Senkire sem számíthatok. Senkibe sem tudok kapaszkodni. Nincs családom. Nincs hátszelem... Teljesen elkeseredtem és már nem érdekel semmi. Nagyon felerősödött bennem a halálvágy... Nem tudok mibe kapaszkodni. Férfi létemre úgy kitört belőlem a zokogás hogy a saját könnyeimtől is megijedtem. Semmi kiutat nem látok. Nincs aki segítsen. A halálban nem a véget hanem megkönnyebbülést látom. Sokszor pillanatokra is de boldog vagyok mikor arra gondolok hogy megteszem... Mit tegyek ilyenkor? Minden elveszett...