Szégyellem hogy nincsenek barátaim és a szeretteim előtt barátokat hazudok?

Nekem sem voltak igazi barátaim akikért tűzbe tettem volna bármimet is.

Nem haltam bele, sőt.... kevesebben vernek át így.

Ne hidd el azt, amit a kozossegi oldalakon latsz. Felnott korban szerintem normalis hogy az embernek kevesebb a baratja, es az sem szegyen ha nincs.

Baratnod van.

Szereto csaladod van.

Ok miert nem lehetnek egyben a barataid? Koncentralj rajuk, es a boldogsagot keresd a letezo dolgokban. Ne a nem letezo miattkeseregj, mert sosem leszel boldog.

Facebookon mindenki hazudik. Meg itt gyakorin is :)

Nekem sincsenek, és eszméletlenül szégyellem. Párom előtt úgy csinálok hogx azok a barátaim akik régebben voltak a barátaim még mindig azok. Full gáz. 😁

21L

Szia.

Én elhiszem, hogy a szégyen érzésével kell megbirkóznod emiatt, de nekem sincsenek barátaim, sőt, párom sincs és a szüleimmel se beszélek. Nem csinálok SEMMIT, bejárok dolgozni, egyedül lakom, sehova sem járok, semmit sem csinálok, csak netflix, ps4 és édesség meg ropogtatni való zabálás, és egyáltalán nem néznek le, amikor ezt elmondom (én sosem hazudozok, mindig vállalom, aki vagyok), sokkal inkább aggódnak értem és féltenek, hogy depressziós leszek / vagyok ettől az életmódtól. Viszont valamit nem értek. Említed a kérdésben az ügyfél szót, ezek szerint csak tudsz kapcsolatot teremteni embertársaiddal? Tudom, ez így erős kijelentés lesz, de ha nagyon emberek között akarnál lenni, akkor mennél az emberek közé... Ez így kegyetlenül hangzik, de lehet önmagadnak nem mered bevallani, hogy valójában sz@rsz mindenkire? Van egy csomó tevékenység, amik által közösségben lehetnél, akár vallási közösségek, sport közösségek, tanfolyamok, bármi, ami érdekel. És azért hazudozol a szeretteidnek talán, mert azt gondolod, te attól kevesebb vagy, ha kevésbé vagy társasági ember? Én is küszködök a szégyennel a mai napig, igaz nem emiatt, teljesen más miatt, de nagyon erősen belém van égve a szégyen, ezért megértelek. Azt is tudom, cseppet sem vigasztal senkit az, hogy másnak is nehéz. Akik pedig nem járnak ebben a cipőben, soha nem fognak minket megérteni.

Tudom hogy régi kérdés, és én is borzasztóan szégyellem, hogy nincsenek barátaim egyáltalán mivel az érdeklődési köröm teljesen eltér a normális emberekétől, meg a csendes visszahúzódó személyiségem miatt már óvodáskorom óta kiközösítettek és bántalmaztak. Míg régen borzasztóan sokat szenvedtem emiatt, mostmár elfogadtam, a családom csesztet miatta, hogy így nem lesz normális életem meg hajléktalan leszek mivel kapcsolatokat építeni kellene (még egyetemista vagyok, barátom sincs) de ha beszélgetek is emberekkel, egyáltalán nem mutatnam érdeklődést hogy megismerkedjenek velem, én meg nem erőltetem.

21/N