Más is van aki már évek óta hiányolja az exét és közben azt érzi, hogy teljesen leépül, vagy csak én vagyok ennyire nyomorult?
Szard le az elsőt csak trollkodik...
Amikor nálad beütött a változás, ott mi történt veled? Mi okozta a változást negatív irányban.
Azt mondják az okosok, hogy ha valami nem megy jól, vissza kell “menni” odáig, amikor minden jól ment. Elméletben vissza kéne menned oda, amikot minden jó volt és ami történt, vagyis ami miatt megváltoztál azt kéne feldolgoznod, kezdetnek már is jó s bőven elég, ha rájössz mi okozhatta ezt nálad...
ELindultál a negatív spirálon, történik a rossz, és emiatt azt gondolod rossz a világ, aztán már a szemed csak a rosszat szűri, hogy csaka zt lásd, ezzel pedig még lejjebb mész....irány felfele apró lépésekben.
Nyilván a szemétséget az irigység szülte nálad, nehéz elfogadni ha mi b*sztuk el na...de vállalj érte felelősséget magad előtt, kezdj el segíteni magadon, keresni valami kis jót mindne napba, pár hét vagy hónap alatt lesz hatása, ha minden nap legalább ezt az egy gyakorlatod végzed, csak eg ykis jót, egy kis okot a mosolyra találj minden napra. Önismeret is sokat segít a dolgon. Ha már elindultál felfele és nagyon feszít a dolog, esetleg írj egy levelet neki mindennel amit erről gondolsz, de ne küld el neki. Ha úgy érzed mégis akkor esetleg mégis meglépheted hogy feloldozod magad egy bocsánatkéréssel, de nem feltétlen szükséges.
Ismerős helyzet. Igazából sok szempontból magamra ismertem, amikor olvastam a kérdésedet. (Szintén pozitív irányba elinduló barátnőm szakított velem, részben azért, mert mindig pesszimista voltam. Ennek most egy éve, de még mindig fáj.) Szóval nem vagy egyedül, ha ez megnyugtat.
Egyébként helyesen látod a dolgokat, szerintem sokat fejlődtél, ha már valamennyire el tudod engedni a lányt, és elégedett tudsz lenni annyival, hogy boldog. (Még ha nélküled is.)
Az egyetemmel mi újság? Haverokkal nem tudod esetleg megbeszélni, ami bánt téged? Biztosan megkönnyebbülnél tőle.
Az egyetemet egy nagyon sötét foltként látom az életemben, igazából egyáltalán nem élvezem, és abban sem vagyok biztos, hogy mondjuk egy másik szakon élvezném. Érdekes, mert gimiben majdnem végig kitűnő tanuló voltam, de itt már egyáltalán nincs meg bennem az akarat, viszont a közepes eredmények azért bántanak néha. Mármint, hogy ebben is olyan semmilyen vagyok, mint az élet többi területén.
Haverjaim egyáltalán nincsenek az egyetemen, 1 volt, ő más specializációra ment és már egyáltalán nem beszélünk. Egyetemen kívül is csak egy haverom van, ő már általános óta. Viszont azt is el tudom róla mondani, hogy a világ legkárörvendőbb embere.Tőle tudtam meg, hogy az exem már mással van, nyilván jót nevetett rajta. Szóval egy olyan ember akivel ha nagyon társaság kell ellehet lenni, lehet vele inni mondjuk, de komoly dolgokról esélytelen vele beszélni, csak mégjobban felidegesítene.
Szerintem ezért is hiányik ennyire az exem, mert vele mindig mindent megtudtam beszélni, olyan volt mint egy nagyon jó testvér.
Én az exeim mellett voltam lelkileg taccson, utána nem.
Ha azt nézzük te is az exed mellett lettél negativ, rossz kedvü/közèrzetü, szoval olyan dolog utan sirsz ami nem is dobott fel hanem csak lefelé épültél.
Az emberek miert hajlamosak rombolo kapcsolatpk után sirni?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!