Mit tehetnék miért vagyok ennyire nyomorult?

Ezt így nem lehet megmondani, amíg nem tudjuk, hogy te milyen vagy. Én egyet tudok: bántani csak azt lehet, aki áldozatként viselkedik. Szerintem te lehet, hogy ezt teszed.

Az agytörzsi zavarod nem szabad, hogy definiáljon, fogadd el, és élj vele együtt olyan jól, ahogy csak lehet. Neked ez jutott, másnak más. Nem hinném, hogy egy ilyennel nem lehet programokra menni. Szóval miért nem mész?

"Sosem voltam diszkóban,programokon", ez az egyik fő ok szerintem: ha nincs társasági életed, akkor ne számíts rá, hogy felköszöntenek, hogy keresnek.

Gondolom nem lehet könnyű a betegségeddel együtt élni, nem is lenne szabad hagyni, hogy a kelleténél jobban akadályozzon a mindennapokban.

Meg kellene próbálnod új társaságot keresni, új embereket megismerni; tudom, hogy könnyű ezt mondani, de hidd el, hogy ez az egyetlen kiút a magányból.

Ha van bármi kérdésed, vagy csak szeretnél beszélgetni, akkor nyugodtan írj :)

Talán mozdulj ki a 4 fal közűl és tegyél érte, hogy másként viszonyuljanak hozzád az emberek. Amit most teszel az a jellemfejlődés legerősebb gátja. Nem lehet felületesen, ilyen olyan pletykák, és szempontok alapján magad, pláne nem másokat megismerned. Nem vagy vesztes, vagy ha az is, azért, mert nem teszel érte. Egyből a mély vízbe kell vetned magad, hogy behozd a lemaradást. Folyamatosan fürkészd, hogy ki mire mit reagál és mit tesz, felteszed utánna magadnak a kérdést, hogy az ő helyébe mit, hogyan veszel le, hogyan reagálsz aztán megítéled, hogy ez, amit tett tetszik-e a közönségnek, a közvéleménynek és erkölcsileg megállja-e a helyét, aztán, ha valamit elrontott, akkor te is tanulhatsz belőle. Ha valamit jól csinálsz elkönyvelheted, hogy "Ez jó volt, ezt majd a legközelebb is..."

Megkérdezhetném privátba, hogy hol tanulsz? Vannak emberek a sulimban, akikre ez az attitüd nagyon ráillik, amit itt leírtál.