Hogyan változtassak az életemen?

Van valami olyan dolog ami által téged előre elítélnének?

Ha igen, szerinted mi az?

Konkrétan hasonló helyzetben voltam,mint te,de azért nem ennyire drasztikusan,ahogy leírod.

Mindig csendes voltam,gimiben is,ott egy bsrátnőm volt csak. Elkerültem egystemre,ahol ugyan akadtak ismerősök,barát félék,de kibuktam egy év után,utáltam is amit tanultam.

2 éve egy másik egyetemen vagyok,nagyon jó,sok barátom lett, elkezdtem mellette gyakornokoskodni egy cégnél,ami szintén szuper. Plusz pasim is lett,aminelőtte soha nem volt.

És tudodmi változott az előző időkhöz képest?

Semmi.

Csak elgondolkodtam,hogy így akarok élmi? Ez mihez vezet? Semmihez.

Egyszerüen változtattam a gondlokodásomon,és mimden nap pocit többet beleadtam az egészbe.

Én úgy ,,ismerkedtem,, egyetemen, hogy aki mellé leültem év elején előadásokon/gyakorlati órákon pl megkérdeztem, hogy mi a neve, bejelöltük egymást mondjuk Facebookon, rövid kis beszélgetés és ennyi. Volt akivel nem lett meg a hang, volt akivel igen, velük ha összefutok akkor mindig váltunk pár szót. Aztán ezután már volt akivel elmentem ide, oda (bolt, csak úgy levegőzni, karácsonyi vásár, stb.). És ha úgy volt ők írtak, hogy megyünk e ide vagy oda, ha úgy volt, akkor én. Ha segítség kellett esetleg egyikünknek, másikunknak, akkor az adott anyagot elküldtem, vigyáztam a valamijére amíg elugrott valahova és fordítva. Eszmecseréket folytattunk. Koliban meg esetleg ha főzök, szólok, hogy addig kijönne e a konyhába, vagy esetleg fordítva, közös evések. Ha volt valami szervezett program, akkor random kérdezgettem akiket kbre ismertem, hogy jönne e ő is esetleg. Ha beszélgettünk, rendesen figyeltem, és nem csak úgy csináltam, hogy ,,aha jóvan,,. Ha valakin látom, hogy nem nyitott felém, akkor én se keresem őt. Szóval többek között a nyitottság is egy nagy kulcs szerintem a barátkozás labirintusában. Aztán akivel megvolt a hang, vele beszélgettem, beszélgettem. Ezek egyre bizalmasabbak fokozatosan. Nem kell egyből a legmélyebb titkokkal/vágyakkal letámadni. (Mondjuk nekem annyira nem volt bajom a barátkozással. De én se akarok mindenkivel jóban lenni. Nekem meg ezt kell elfogadnom, hogy nem is fog mindenki kedvelni és a barátom lenni..)

De ez a barátkozós részen segít csak. Az meg akkor fog működni, ha nyitott vagy a dologra. De ahogy olvastam, esetleg ha magadtól nem tudsz rájönni a gondjaid forrására, egy szakember biztosan tudna valamelyest segíteni.(ezt bántás nélkül mondom most teljesen)

Most hirtelen ennyi dolog jutott eszembe. (Bocsánat, ha kicsit off a válaszom esetleg..)

19L

Szia!

Az első, és legfontosabb dolog, hogy ne félj mindig a választól, mert olykor a benne(d) lévő kérdés is komolytalan, vagy kevésbé releváns lábakon áll.

Gondolok itt arra, hogy az agyad megszokta már, hogy folyton másokkal foglalkozol, ebből már rájöttem, hogy te egy nagyon jó ember lehetsz, mert a legkevésbé se magaddal foglalkozol, hanem inkább a környezeteddel.

Én amondó vagyok, hogy csak szeretetre, és törődésre van szükséged.

Akik őszintén szeretnek, azok bíztatnak, és bátorítanak, olykor átveszik a terheid, gondolataid, és ez csodálatos.

Ez az egyik legfontosabb alappillére az életnek.

A szociális háttered, nemed, és korod nem írtad le, de arra rá tudtam jönni, hogy nagyon értelmes vagy, ebből eredően tényleg csak egy környezetedre befogadóképes elhatározásra van szükséged, semmi másra, minden meg van benned ami kell.

Sajnos ez tényleg egy depressziós társadalom, rajtad kívül emberek milliói érzik még ezt, ami sajnálatos, de neked is meg van a lehetőséged rá, hogy ne állj be a sorba, igen is több van benned!

Neked is a sportot, és a tanulásba való elmélyülést ajánlom, de ezeket is mértékkel.

Nagyon jól ki tudnak kapcsolni, és ha úgy van erőt is tudnak adni a lelkednek, ami ha úgy van, kamatoztatható a kommunikatív helyzetekben is, vagyis fogsz tudni nyitni, lesznek élményeid pluszba, és olyan kiegyensúlyozottságot is adhat, ami lehetővé teszi a környezeted felé való nyitást, és befogadást!

Sok szerencsét kívánok neked, meg lesz ez ! :)