Ha ti megtaláljátok egyszer a párotokat, azt minek fogjátok köszönni? A szerencsés véletlennek vagy Istennek? Egyáltalán vannak véletlenek?

Én Istennek fogom köszönni, mert Ő ismer a legjobban, és tudja, hogy mikor, kit kell adnia.

Nyilván kell hinned hogy Istennek terve van veled és nem akarja hogy egyedül dögölj meg/ vagy hit önmagadban hogy értékes ember vagy de ez csak motivációt ad és reményt a "munka" részét neked kell elvégezned azzal, hogy ismerkedsz és próbálsz úgy élni, viselkedni hogy mások a barátságukra/szerelmükre érdemesnek találjanak.

Valaki keres és talál, valaki keres de valamiért sikertelen vagy nem keres és szembejön az utcán stb...én sose kerestem, éltem az életem jöttek-mentek az emberek és néha volt akivel jól éreztem magam és kapcsolat lett belőle. Most egyedül vagyok de a jövőben se szeretnék direkt párt keresni mert az erőltetett. Ismerkedek és lesz ami lesz, neki és magamnak köszönhetem majd mert a mi döntésünk. Nem a sorsé vagy istené

Kár hogy isten annyira létezik , mint a húsvéti nyuszika , aki ingyen tojásokat osztogat a gyerekeknek :D Szóval maradjunk annál , hogy saját magamnak lesz köszönhető .

NEHOGY válaszoljatok neki, mert már érzem hogy kezdenek elszállni az agysejtjeim :D

Tudod az eretnekek szerint volt ez az evolució...

A valóságban ez úgy működik, hogy az ember éli a világát, találkozik a másik nemmel, kavar velük, és ha valami baj van, akkor szakít, jön a következő. Aztán egyszer lesz egy, akivel úgy érzi, hogy hosszabb távon is tud tervezni, mert a legkevesebb olyan tényező van vele, ami kibírhatatlan, idegesíti stb. Ha találsz olyat, akit el tudsz viselni, valahogy egymásra tudtok hangolódni, úgy érzed, valahogy jobban működik vele, mint az előzőekkel, akkor kinevezheted "igazinak", hihetsz abban, hogy az Isten küldte, vagy a sors akarta, tök mindegy. A valóság az, hogy te találtad meg, és lehet, hogy lenne más is, akivel jól el tudnál lenni, de te őt találtad meg, és megállapodtál nála. Igazából az "igazival" is lesznek problémáid, egy kapcsolat nem arról szól, hogy minden tökéletes, hanem arról, hogy mennyire vagy kompromisszumképes, hogyan tudod elfogadni, kezelni az olyan dolgait, amik netalán idegesítőek. Minden embernek vannak olyan dolgai, amik elviseléséhez szeretet, elfogadás, idegrendszer kell. Van olyan ember, akit könnyebben elviselsz, van, akit egyáltalán nem. De olyan, hogy "igazi", nem létezik, csak olyan, akivel sikerült olyan viszonyt kialakítani, ami hosszútávú tud maradni.