Így hogyan szerezzek normális társaságot (barátok, párkapcsolat)?

A netet nem makacsságból vagy puszta ellenszenvből zártam ki, hanem azért, mert próbáltam és nem ment. Próbálkoztam netes beszélgetéssel már szimpla nyeltanulás céljából is, barátkozni és ismerkedni is próbáltam, majd miután konstatáltam, hogy nekem ez nem megy, abbahagytam. Én nem tudok jól esően beszélgetni a neten totál idegenekkel, mert nekem teljesen személytelen az egész, túl természetellenes, erőltetett, se íze, se szaga és olyan minden mindegy érzés... Ideig óráig elpötyögök unaloműzésképpen, de egyszerűen nem tud érdekelni, nem tudom komolyan venni és minden csak nem élvezetes számomra. Senkit nem tudok így megkedvelni, egy fikarcnyit sem. Emiatt ezt nem is erőltetem, mert próbáltam és bőven elég is volt.

Az egyetemen pedig tényleg nem szimpatikus senki. Csak azokkal találkozom, akikkel egy szakon tanulok és vannak közös óráink, ha be is járnak. Nem tudom, hogy az az oka, hogy bölcsész kar vagy más, de itt tényleg nem igazán veszik komolyan az emberek és a többség inkább a furcsa kategória. Nekem alapvetően nincsen semmi bajom a “mássággal” (ezt most minden értelemben értem, szóval nem csak szexuális orientációt tekintve), de itt tényleg olyan emberekkel vagyok körülvéve, akikkel nem mindig tudok mit kezdeni... Fiúk eleve nagyon kevesen vannak, ők is egy-két kivételtől eltekintve mind melegek/transzneműek vagy beöltőzős-sminkelős anime fanok. Hobbim van, de nem a közösségi kategória (a kreatív, kézműves dolgok érdekelnek) és nem is találtam még semmilyen klubot vagy közösséget ezzel kapcsolatban, pláne az én korosztályomnak megfelelőt. Koncertek és bulik vannak dögivel, de én ott így nem érezném jól magam.

Első félévemtől kezdve keresek diákmunkát, önkéntes munkát vagy valamit, de még semmit sem találtam, ami passzolna mindennel (pl. a képességeimmel, de leginkább az időbeosztásommal). Pedig amúgy ez jó megoldás lenne, ez nekem is tetszene és éppen ezért én is ezt kerestem elsőként.

60-65 fővel kezdtünk a szakon és 28-an maradtunk mára, szóval ez nem egy 100+ fős szak, ahol a felét kb. nem is látod soha, így volt alkalmam találkozni, beszélni nagyjából mindenkivel. Senki sem szimpatikus annyira, hogy tényleg azt érezzem, hogy most sikerült találnom egy barátot. Persze, felszínes kapcsolataim vannak, de semmi normális, komoly vagy őszinte, amivel elégedett is lennék.