Ez normális reakció?

Szóval rólam azt kell tudni, hogy nagyon sokáig vágytam egy normális kapcsolatra, soha nem is érdekeltek az egyéjszakás kalandok, de most így a századig csalódás után már komolyan azt érzem, hogy nem érdekel az egész. Vicc nélkül leszarom, ha az életem hátralévő részét komoly párkapcsolat nélkül fogom leélni, valahogy sokkal jobban vonzanak már a felelőtlen kavargatások, mondjuk nem feküdnék le fűvel-fával, viszont elegem lett abból, hogy senkit nem találok, aki elég érett és felelősségteljes lenne egy ilyen kapcsolathoz. Néha azt érzem, hogy csak becsapom magamat ezzel, és lehet, hogy ez tényleg így is van, de esküszöm, hogy az elmúlt pár hétben nagy változások mentek végbe bennem. Nem érzem a késztetést arra, hogy egy hosszútávú kapcsolatot keressek, jelenleg is vagy 5-10 emberrel beszélek egyszerre, és abszolút nem hatna meg, ha az összes csak úgy egyik napról a másikra elkezdene ignorálni engem. Nem érzek semmiféle kötődést senki iránt. Rájöttem, hogy annyira nem is unalmas ez a "flörtölgetés", sokkal szabadabbnak érzem magamat. Tehát annyi lenne a kérdésem, hogy ez normális reakció a sok pofon után? Időnként kissé megijedek magamtól, hogy őszinte legyek, mert régebben egyáltalán nem ilyen voltam. Csodálkozom, hogy én erre is képes vagyok. Veletek esetleg történt már hasonló? Volt, hogy meguntátok az egészet?